Városlakóké lesz a Föld

A világ nagyvárosainak nyomornegyedeiben élő tíz- és százmilliók olyan társadalmi időzített bombát jelentenek, amelyet nem hagyhatnak figyelmen kívül a politikai és gazdasági vezetők – figyelmeztet az ENSZ. A világszervezet nemrég közzétett elemzése szerint 2008-ban a városokban élők száma a történelemben először túllépi a vidékiekét, és 2030-ban már az emberiség kétharmada városokban fog élni.

A példátlanul gyors és visszafordíthatatlan urbanizáció korát éljük – fogalmaz az ENSZ keretében működő településkutató és -fejlesztő ügynökség, a UN Habitat. Nagyon aggasztó, hogy a fejlődő világ nagyvárosai – ezen belül is az ottani nyomornegyedek – növekednek a legdinamikusabban. Ma becslések szerint körülbelül egymilliárd ember, azaz a föld lakosságának egyhatoda slumokban él, és számuk napról napra nő.

A városi élettel azonosított előnyök – több munkalehetőség, magasabb életszínvonal, változatosabb kulturális és szórakozási lehetőség, jobb infrastruktúra és egészségügyi ellátás – világszerte nagyon sok falusit vonzanak a városokba, ezen belül is egyre inkább a milliós, tízmilliós nagyvárosokba. Az új jövevények többsége azonban csak rosszul fizetett állást talál, és nincs esélye arra, hogy kitörjön a városszéli nyomornegyedekből. Az ENSZ szakértői szerint a slumok lakói ugyanolyan rossz vagy még rosszabb higiéniai, egészségügyi és táplálkozási viszonyok között tengődnek, mint a falusi szegények – csak ők már a család és a helyi közösség segítségében sem bízhatnak. A kilátások azért sem biztatóak, mert a globális felmelegedés miatt várható tengerszint-emelkedés sok metropolist fenyeget, így Los Angelest, Lagost és Tokiót is.

Magyarországon a statisztikák szerint már 1960-ban is nagyobb volt a városi népesség aránya a falusinál; a nyolcvanas évekig tovább nőtt ez a mutató, ám azóta nagyjából kétharmados szinten stagnál. Magyarországon tehát – a többi fejlett országhoz hasonlóan – nagyrészt lezárult az urbanizáció folyamata, sőt Budapesten ma már a környező településekre való kiköltözés (szuburbanizáció) a jellemző. A rendszerváltás idején még az ország népességének majdnem 20 százaléka élt a fővárosban, ám tavaly már csupán 16,9 százalék.

New York a nagy ellentétek városa

A nyugati világon belül New Yorkban találjuk a leginkább kiáltó életszínvonalbeli ellentéteket. Miközben a Wall Street-i bankárok milliós jutalmakkal zárták az évet, a nagyváros lakosságának egyötöde az évi 10 ezer dolláros létminimum alatt tengődik. A jótékonysági szervezetek munkatársai szerint különösen aggasztó, hogy míg korábban néhány jól körülhatárolható csoport – a friss bevándorlóké, a kábítószerfüggőké – szorult segítségre, addig ma már a sokgyermekes családok adják az ingyenkonyhák közönségének nagy részét.

Tokió növekszik, de szürkül is

Évtizedekkel ezelőtt is Tokió volt a világ legnépesebb városa, és ezt a pozícióját várhatóan a következő évtizedben is megőrzi (bár Mumbai egyre jobban szorongatja). A folyamatos fejlődés újabb és újabb gyorsforgalmi utakat, toronyházakat, óriási lakótömböket és bevásárlóközpontokat hoz létre a japán fővárosban. Ennek ára a növekvő környezetszenynyezés és zaj mellett az, hogy fokozatosan eltűnnek azok a kisebb, falusias lakókörzetek és a bennük élő, összetartó közösségek, amelyek színesítenék a metropolis arctalan egyhangúságát.

Nyomornegyedek Mumbai körül

India lakosságának csak 28 százaléka él ugyan városokban, ám a négy óriási metropolis – Újdelhi, Mumbai (Bombay), Kolkata (Kalkutta) és Chennai (Madras) – szédítő iramban bővül, és ez szinte kezelhetetlen szociális, infrastrukturális és egészségügyi problémákat okoz. A húszmillió lakosú Mumbaiban minden második ember nyomornegyedekben vagy az utcán él; az ivóvízhiány gyakran lázongásokhoz vezet, és a hatóságok már lemondtak arról, hogy megfelelő lakásviszonyokat teremtsenek a városba vándorló szegények tömegeinek.

Magyarországon a statisztikák szerint már 1960-ban is nagyobb volt a városi népesség aránya a falusinál; a nyolcvanas évekig tovább nőtt ez a mutató, ám azóta nagyjából kétharmados szinten stagnál. Magyarországon tehát – a többi fejlett országhoz hasonlóan – nagyrészt lezárult az urbanizáció folyamata, sőt Budapesten ma már a környező településekre való kiköltözés (szuburbanizáció) a jellemző. A rendszerváltás idején még az ország népességének majdnem 20 százaléka élt a fővárosban, ám tavaly már csupán 16,9 százalék.

New York a nagy ellentétek városa

A nyugati világon belül New Yorkban találjuk a leginkább kiáltó életszínvonalbeli ellentéteket. Miközben a Wall Street-i bankárok milliós jutalmakkal zárták az évet, a nagyváros lakosságának egyötöde az évi 10 ezer dolláros létminimum alatt tengődik. A jótékonysági szervezetek munkatársai szerint különösen aggasztó, hogy míg korábban néhány jól körülhatárolható csoport – a friss bevándorlóké, a kábítószerfüggőké – szorult segítségre, addig ma már a sokgyermekes családok adják az ingyenkonyhák közönségének nagy részét.

Tokió növekszik, de szürkül is

Évtizedekkel ezelőtt is Tokió volt a világ legnépesebb városa, és ezt a pozícióját várhatóan a következő évtizedben is megőrzi (bár Mumbai egyre jobban szorongatja). A folyamatos fejlődés újabb és újabb gyorsforgalmi utakat, toronyházakat, óriási lakótömböket és bevásárlóközpontokat hoz létre a japán fővárosban. Ennek ára a növekvő környezetszenynyezés és zaj mellett az, hogy fokozatosan eltűnnek azok a kisebb, falusias lakókörzetek és a bennük élő, összetartó közösségek, amelyek színesítenék a metropolis arctalan egyhangúságát.

Nyomornegyedek Mumbai körül

India lakosságának csak 28 százaléka él ugyan városokban, ám a négy óriási metropolis – Újdelhi, Mumbai (Bombay), Kolkata (Kalkutta) és Chennai (Madras) – szédítő iramban bővül, és ez szinte kezelhetetlen szociális, infrastrukturális és egészségügyi problémákat okoz. A húszmillió lakosú Mumbaiban minden második ember nyomornegyedekben vagy az utcán él; az ivóvízhiány gyakran lázongásokhoz vezet, és a hatóságok már lemondtak arról, hogy megfelelő lakásviszonyokat teremtsenek a városba vándorló szegények tömegeinek.-->