Mozgásban az európai bankszektor
A legnagyobb „húzást” kétségkívül az ABN Amro tervezett értékesítése jelenti: a jelenlegi állás szerint Európa második legnagyobb piaci értékű hitelintézeti csoportja jön létre a közeljövőben, miután az angol Barclays megtette a holland bankra 67 milliárd eurós felvásárlási ajánlatát. (Az ABN Amro részvényeiért 36,25 eurót fizet a Barclays, ez 33 százalékkal több, mint a bank papírjainak árfolyama a tárgyalások megkezdésének bejelentését megelőző napon.) Az összeolvadás nyomán születő óriás 217 000 alkalmazottja 47 millió ügyfelet szolgál ki Brazíliától Indiáig, piaci értékét Európában egyedül a HSBC Holdings Plc.-é haladja meg.
Az egyik vezető holland pénzügyi szolgáltató sorsa ugyanakkor még nem pecsételődött meg teljesen: a második számú jelentkező, a Royal Bank of Scotland (RBS) ugyanis az előzetes hírekkel ellentétben nem hajlandó lemondani kiszemeltjéről, és a hét végén – a spanyol Santander Central Hispanóval és a belga Fortisszal karöltve – 72,2 milliárd eurós ajánlattal állt elő, amely mellett semmiképp sem lehet szó nélkül elmenni.
Az olaszországi szereplők szintén igen aktívnak mutatkoznak az utóbbi időben: az UniCredit és a HVB egyesülésével Közép- és Kelet-Európa vezető bankcsoportja jött létre – amely piaci értéke alapján Európában a hatodik, az eurózónában pedig a harmadik legnagyobb –, a Banca Intesa és a Sanpaolo IMI frigye eredményeként pedig az euróövezet negyedik számú szereplője kezdi meg működését.
Az UniCreditet a piac kezdi összehozni a Société Générale-lal is, a szintén felvásárlási célpontként számon tartott francia hitelintézet ugyanakkor cáfolta, hogy egyesülési szándékkal folytatott volna tárgyalásokat az olaszokkal. A két hitelintézet esetleges fúziójával mindenesetre újabb európai óriás jöhetne létre, amely Francia-, Olasz-, Németországban és a kelet-európai régióban is tevékenykedik.
A szakértők túlnyomó részének véleménye szerint az ABN Amro felvásárlása akvizíciós hullámot indíthat el a német, a francia és az olasz bankszektorban egyaránt. A közepes méretű európai hitelintézetek – mint a Commerzbank, a Fortis, a KBC Group vagy a Capitalia – valószínűleg nem maradhatnak sokáig függetlenek.
A már megtörtént, illetve még folyamatban lévő egyesülések több szempontból is komoly hatást gyakorolnak az érintett bankok működésére. A megvásárlandó hitelintézetek tőzsdei értéke – a felvásárlás miatt indult spekulációk miatt – megugrik, viszont a vevői oldalon álló szereplők az árfolyam esésével kénytelenek szembesülni. A fúziók kapcsán az érintett hitelintézeteknek horribilis – bár tételesen soha be nem vallott – egyszeri költségekkel kell számolniuk, és az alkalmazottak egy része is értelemszerűen feleslegessé válik. (A Barclays például – ha valóban sikerül megszereznie az ANB Amrót – a beolvasztást követően várhatóan szerkezeti átalakításon esik át, és ez egyes vélemények szerint akár 12 800 munkahely megszűnésével, illetve 10 800 áttelepítésével járhat.) Az egyesülés kedvezőtlen hatásainak túlélése után viszont hihetetlenül nagy lehetőségek állnak az így létrejövő óriások előtt, hiszen a nagy üzemméretből adódóan nagyon komoly hatékonyságnövelést tudnak elérni, amely igen fontos szempont a már korlátozott növekedési lehetőségekkel rendelkező nyugat-európai piacon.
Ami a fúziós hullám magyarországi hatásait illeti, a hazai versenyzők szerepe többnyire a passzív tudomásulvételre korlátozódik. A magyarországi bankszektort eddig két egyesülés érintette: az UniCredit neve a HVB-vel történt egyesülés következtében itthon is megjelent, az Intesa és a Sanpaolo házassága pedig a két hazai leány – az Inter-Európa Bank és a CIB – egyesülésével jár majd. Ez utóbbi fejlemény viszont módosítja a sorrendet a hazai élbolyban is: a CIB és az IEB egyesített, 2006 végi mérlegfőösszege eléri a 2200 milliárd forintot, ezzel maguk mögé utasítják a korábban második K&H-t.
Nagyobb izgalmat ebben az évben még az FHB Jelzálogbank állami részvénycsomagjának eladása okozhat a hazai piacon, ám ez teljesen független a külföldi fejleményektől. A kérdés csak az, hogy az FHB részvénypakettje milyen szakmai befektető kezébe kerül: ha valamelyik nagy, a magyar piacon már aktív hitelintézet szerzi meg – és most talán ez az egyik legvalószínűbb forgatókönyv –, akkor ismét módosulhat az élmezőny sorrendje.
A távolabbi jövő ugyanakkor már sokkal nehezebben jósolható meg a hazai szereplők szempontjából: az egyre gyorsabb és nagyobb léptékű fúziós hullám hatásai alól a kelet-közép-európai régióban erős hitelintézeti csoportok – az Erste, a Raiffeisen, a KBC vagy akár az OTP – sem vonhatják ki magukat, s ez hosszabb távon komoly mértékben átrendezheti a hazai képet is.
