Nehéz a bevándorlóknak
Az uniós és az ezzel egybevágó munkaadói törekvéseknek azonban sokszor keresztbe tesznek a tagállamok bevándorlási és integrációs előírásai, amelyeket a most kiadott jelentés megvizsgál. A Migration Policy Group (MPG) intézet a British Councillal közösen készítette el az anyagot, amely huszonöt EU-tagra (Románia és Bulgária kimaradt), továbbá Svájcra, Norvégiára és Kanadára terjed ki. Hat területen – munkaerő-piaci hozzáférés, családegyesítés, hosszú távú tartózkodás, politikai jogok, állampolgárság, diszkrimináció – térképezték fel az egyes államok jogszabályait, és 600 pontos skálán értékelték a teljesítményt.
Nem meglepő, hogy Svédország végzett az élen, Portugália második helyezését azonban már alighanem kevesebben tudták volna megtippelni. Még jobban felborítja sztereotípiáinkat, hogy Dánia csak az alsó harmadba fért be, miután a koppenhágai kormány – a korábbi liberalizmust maga mögött hagyva – az utóbbi években jócskán megszigorította a bevándorlás szabályait. Ausztria ennél is jobban bezárkózott, így egyedül Lettország kapott nyugati szomszédunknál alacsonyabb pontszámot a Migration Integration Policy Index nevű rangsorban. A dán kormány képviselői egyébként az EUobserver szerint semmitmondónak nevezték az országukat meglehetősen rossz színben feltüntető jelentést. Irene Simonsen, a jobbközép Ventre integrációügyi szóvivője szerint az index csak a törvények betűjével, nem pedig az integráció tényleges helyzetével foglalkozik.
Magyarország 290 pontot kapott a lehetséges hatszázból, és ezzel Szlovéniát leszámítva valamennyi új EU-tagállamnál – sőt több réginél is – liberálisabbnak bizonyult. A jelentés készítői kiemelik a hazai antidiszkriminációs törvények szigorát, továbbá a bevándorlók munkaerő-piaci és politikai jogainak széles körét. A családegyesítések terén is viszonylag kedvező a helyzet, ezzel szemben az állampolgárságot elég nehéz megszerezni.
A kérdés súlyát jelzi, hogy jelenleg mintegy 20 millió legális bevándorló tartózkodik az uniós tagországokban, ez a lakosság bő négy százalékát jelenti (Magyarországon csak 1,3 százalék körül van az arányuk). Az igazi gondot nem a puszta létszám jelenti, hanem az, hogy jelentős részüknek nincs a piacon hasznosítható képzettsége, mivel családegyesítés keretében érkezett, vagy már itt született, és az iskolában nem tudott lépést tartani a „benszülöttekkel”. Frattini terve arra irányul, hogy ezután már tényleg csak a képzett külföldieket engedje be az unió.


