Vitatott amerikai ösztönzés
Mind az elnök, mind Henry Paulson pénzügyminiszter az azonnali és rövid távra szóló fiskális intervenció szükségességéről beszélt, amelynek elég nagynak kell lennie, hogy éreztesse hatását. Bush kizárta a hosszú átfutású kiadási vagy közmunkaprogramok révén végrehajtandó élénkítést. Javaslatában ezért a háztartások fogyasztási potenciáljának gyors javítását, emellett a munkahelyteremtésre és beruházásokra kész vállalkozói kör ösztönzését sürgette.
Számokat most nem közölt, az amerikai sajtóban azonban már naponta tartják magukat azok a találgatások, amelyek szerint fejenként 800 dolláros – háztartásonként kétszer akkora összegű – adó-visszatérítés járna. Az alkalmat megragadva Bush kérte a törvényhozást, hogy járuljon hozzá az évekkel korábban indított, de 2010-ben lejáró középtávú adócsökkentés állandóvá tételéhez, mert – mint mondta – a mostani helyzetben a gazdaság nem bírná el, ha két év múlva ismét nagy összegű és szerteágazó adók terhe nehezedne a lakosságra. Ez utóbbi bejelentés arra utal, hogy maga az elnök sem tekint vérmes reményekkel a mostani sürgősségi csomagra, illetve nem vár tartós eredményeket tőle.
A Fehér Házban mondott beszédében Bush igyekezett eloszlatni a gazdaság állapotához fűződő félelmeket. Élénk a beruházások és a kivitel üteme, a gazdaság alapjai szilárdak, és még mindig képes munkahelyeket teremteni, van növekedés, csak lassúbb, mint az utóbbi években – mondta. Itt azonban fordított az elnök, és kijelentette, hogy vannak aggodalomra okot adó jelenségek, fennáll nemcsak a lassulás, hanem a visszaesés kockázata, a lakás-piac és a pénzügyi rendszer instabilitása veszélyezteti a foglalkoztatást.
A beszédet kommentálva a CNN nyomban rámutatott, hogy az elnök nem használta a rettegett recesszió szót, holott vezető befektetési szakemberek, sőt Alan Greenspan korábbi Fed-elnök szerint az USA gazdasága már belépett a zsugorodás fázisába. A meghirdetett programmal szemben a legélesebb bírálatot a washingtoni Cato intézet egyik kutatója fogalmazta meg, aki kijelentette, hogy a csomagterv ugyanúgy hatástalan marad, mint a hetvenes években foganatosított, hasonló intézkedések. A keynesi elvű fiskális ösztönzés és a nagy összegű pénzteremtés kíséretében alkalmazott monetáris könnyítésektől most sem várhatók számottevő eredmények, ezért szerinte inkább a bérek, a befektetések és a megtakarítások terheinek a csökkentésére kellene összpontosítani. VG


