Nem érdemes megszokásból, apáink szabályai alapján kereskedni az olajpiacon
Teli vannak a lapok a venezuelai és az iráni hírekkel. Régen ilyenkor mindig összeomlott az olajpiac, s egekbe szálltak az árak a kínálati aggodalmak miatt. Most ennek semmi jele. Ennek okait feszegeti a The Wall Street Journal „Azt beszélik” rovata, arra a következtetésre jutva, hogy a mai olajpiac már nem úgy működik, mint apáink piaca. Úgy tűnik, a geopolitikai sokkoknak koránt sincs akkora hatásuk, mint amekkorát megszokásból tulajdonítunk ezeknek a kiemelt világpolitikai eseményeknek.
Hol vannak már a régi nagy olajpiaci sokkok?
Az amerikai tőzsdei lap Nicolás Maduro venezuelai elnök hétvégi eltávolítását a Hugo Chávez elleni 2002-es puccskísérlettel veti össze, amikor az elnököt pár napra elmozdították, de hívei általános sztrájkot hirdettek. Az olajárak abban az évben néhány hónap alatt közel 40 százalékot emelkedtek, mert a venezuelai olajmunkások szrájkja miatt a termelés összeomlott.
- Igaz, akkoriban a helyi olajtermelés a globális kitermelés 3 százalékát képviselte, míg
- ma 1 százaléknál is kevesebbet.
- Venezuela, amely az 1970-es évek elején még több mint napi 3,5 millió hordó olajat – ami az akkori globális termelés több mint 7 százaléka volt – hozott felszínre, s
- még a 2000-es években is napi hárommillió hordó felhozatalára volt képes,
- Mára napi kétmillió hordó alá csúszott, mert az amerikai szankciók miatt elmaradtak a beruházások, s akadozik a karbantartás.
Emlékezetes geopolitikai esemény volt az 1979-es iszlám forradalom Iránban, amikor még az ország a globális kínálat 7 százalékát adta, s az iráni válság 150 százalékos olajár-emelkedést okozott. Irán kitermelése ma a globális kínálat 4 százalékát sem éri el.
Hiába OPEC-alapító Venezuela és Irán, a mostani túlkínálati piacon nem okoz komoly felfordulást a kiesésük.
Leszorítja az árakat a túlkínálat és az árnyékpiac
Két nagy változás zajlott az elmúlt évtizedekben az olajpiacon. Az egyik a palaforradalom és az amerikai kitermelési láz, melynek nyomán az Egyesült Államok lett a legnagyobb olajtermelő a világon, és a gombamód elszaporodott olajtermelő vállalatok a korábban megszokottnál gyorsabban reagálnak a kereslet és a kínálat globális változásaira.
A másik a nemzetközi szankciók rendszere, amely
árnyékpiacra kényszerített olyan országokat, mint Irán, Oroszország és Venezuela.
Bár az árnyékflották által szállított szankciós olajnak vannak vásárlói, de Törökország, India és Kína csak azért és csak addig vásárol szankcionált exportőröktől, amíg az árnyékpiac olcsó. Vagyis a szankciók folyamatosan korlátozzák az olajárak emelkedését.
Úgy tűnik, a geopolitikai események már korántsem befolyásolják oly mértékben az olajpiacot, mint ahogy azt az elmúlt évtizedekben megszokhattuk.
A befektetőknek nem érdemes automatikusan magas árazással számolniuk
a venezuelai, az iráni és az orosz–ukrán események kapcsán.
