Versenyeznek az „agyakért”

A bevándorlók ma már a legtöbb fejlett országban magasabban képzettek a helyi lakosságnál – ez derül ki az OECD által közölt adatokból. A szervezet tagállamaiban átlagosan minden ötödik „benszülöttnek” van felsőfokú végzettsége, ugyanakkor a külföldi származásúak körében 24 százalék feletti ez az arány. Magyarországon különösen látványos – közel kétszeres – a különbség; ezt csak Mexikó, Portugália és Törökország múlja felül. A hazánkban élő és dolgozó külföldiek közül a szovjet utódállamokból érkezettek majdnem egyharmada, a román, szlovák vagy délszláv útlevéllel jövőknek körülbelül egyhatoda, a németeknek majdnem negyede felsőfokú végzettségű.

A többi visegrádi országgal összehasonlítva hazánkban egyértelműen kedvezőbb a bevándorlók képzettségi megoszlása. Lengyel-, Csehországban és Szlovákiában csak néhány százalékponttal haladja meg a bevándorlók körében a diplomások aránya a belföldi lakosságnál mért tíz százalék körüli szintet. (A Szlovákiában munkát vállaló magyar állampolgárok között például csak elvétve akad diplomás.) A vizsgált országok közül Nagy-Britannia, Írország és Kanada büszkélkedhet a legtöbb felsőfokú végzettségű külföldivel: ezekben az államokban negyven százalék körüli a diplomás bevándorlók aránya. Ezzel szemben az Egyesült Államok és Németország bevándorlói kevésbé képzettek, mint a helyi lakosság. Ezt az OECD szekértői a mexikói, illetve a török közösség ebből a szempontból kedvezőtlen összetételével magyarázzák.

A jelentésben közölt számok azt mutatják, hogy az utóbbi időben – legalábbis ami a statisztikákban megjelenő legális mozgásokat illeti – kedvezőbbé vált a fejlett országokba érkező bevándorlók összetétele. Ez alapvetően a bevándorlási szabályok változására, a munkaerőpiac igényeinek fokozott figyelembevételére vezethető vissza.

A magasan kvalifikált munkaerő Nyugatra áramlása ugyanakkor az elemzők szerint nem vezetett oda, hogy a szegényebb országokban általánossá vált volna a szakemberhiány: az olyan nagy feltörekvő országokban, mint például Kína, India, Brazília vagy Indonézia, a diplomások kevesebb mint öt százaléka vándorolt ki. Ugyanakkor egyes kisebb afrikai vagy karibi országokban érezhető feszültségeket okoz az agyelszívás. A Fidzsi-szigeteket, Mauritiust, Jamaicát vagy Haitit a felsőfokú végzettségűek 40–80 százaléka elhagyta.

Az egyes ágazatok között is nagy különbségeket tapasztalhatunk, hiszen míg India összességében meg tud birkózni az agyelszívással, az egészségügyben ott is nagy gondokat okoz a kivándorlás. India mellett Kínából és a szovjet utódállamokból is ezerszám áramlanak az orvosok a fejlett országokba, az ápolónőknél pedig a Fülöp-szigetek számít a legnagyobb „exportőrnek”.