Olcsóbb a megelőzés, mint a kármentés

Az idei jelentés annyiban számít úttörő jellegűnek, hogy évtizedekre próbál prognózist adni a termelőtevékenységnek és a társadalmak fejlődésének környezeti hatásaira. A főbb pontjait illetően 2030-ig – de egyes vonatkozásokban 2050-ig – érvényes előrejelzésében az OECD négy pontot jelöl meg, ahol sürgős lépésekre van szükség: az éghajlatváltozás, a szűkülő biológiai sokféleség, a fenyegető vízhiány, illetve a mérgező vegyszereknek az egészségre gyakorolt hatása.

A cselekvést különösen sürgetővé teszi, hogy a föld lakossága a 2000-ben becsült 6 milliárdos lélekszámról 2030-ig várhatóan 8,2 milliárdra növekszik, ez pedig a fogyasztás és a természeti erőforrások fokozott igénybevételét vonja maga után.

A természeti környezetet fenyegető pusztítás megelőzésére gazdaságpolitikai intézkedések elegyét ajánlja az OECD, amelyekhez a fedezetet a 2030-ig várhatóan megduplázódó globális GDP egy töredékének igénybevételéből kellene előteremteni. A védekező lépések költségkihatását akkor lehet viszonylag alacsony szinten tartani – figyelmeztetnek a szerzők –, ha a programokat gazdasági és piaci instrumentumok igénybevételével hajtják végre.

Mindenekelőtt döntő követelményként kellene érvényesíteni azt az elvet, hogy a szennyező fizessen, emellett széles körben lehetne alkalmazni „zöldadókat”, különösen jelentős terhet kiróva a nagy mennyiségű hulladékot termelő gazdasági szereplőkre. Általánossá kellene tenni a légköri kibocsátási kvótákkal folytatott kereskedelmet, és meg kellene szüntetni a környezeti terhelést tovább fokozó szubvenciókat (például a fosszilis üzemanyagok felhasználásában és a mezőgazdaságban). Az anyag- és energiapazarlást elsősorban a különféle normák és szabványok szigorításával lehet visszaszorítani, mindenekelőtt az építőiparban és a közlekedésben. A műszaki áttörésnek számító technológiák környezetvédelmi célú felhasználását mindazonáltal hátráltathatják a szellemi tulajdonjogokhoz fűződő korlátozások, amelyekkel szembe kell nézni – figyelmeztetett az OECD főtitkára.

A környezeti – ezen belül a légköri – terhelésért eddig a fejlett ipari államoké volt a legnagyobb felelősség, hozzájuk azonban hamarosan felzárkóznak olyan, gyorsan fejlődő hatalmak, mint Brazília, India, Kína és Oroszország. E négy ország üvegházhatású gázkibocsátása – a jelenlegi irányzatok szerint – már 2030-körül meghaladja a 30 OECD-állam által okozott együttes szennyezést. Pótlólagos intézkedés hiányában 2030-ban 37, 2050-ben pedig 52 százalékkal lesz nagyobb légköri terhelés, mint most. A termőföldek iránti fokozott igényt főleg a fejlődő államok lélekszámának gyarapodása táplálja majd, a népszaporulat folytán pedig a mostaninál egymilliárddal többen élnek 2030-ban olyan térségekben, ahol a vízháztartásra elviselhetetlen terhek nehezednek.

A fejlettebb térségekben a háztartások működtetésével járó környezeti terhelés növekedésére kell számítani, ez részint az elektromos energia, a személyi közlekedés és a hulladékkezelés iránti igény, valamint a vízfogyasztás emelkedésében nyilvánul meg. Az élelmiszerekkel szemben nemcsak a menynyiségi, hanem a minőségi igények is nőnek: egyre szélesebb körben keresik majd az egész évben friss élelmiszereket és az előrecsomagolt készítményeket. Eközben egyre nagyobb távolságokra szállítják a termékeket, részint feldolgozás, részint értékesítés céljából.

A népesség gyarapodását elemezve az OECD rámutat, a tovább növekvő termelés és fogyasztás pótlólagos környezetvédelmi terhelést okoz. A fejlett világban – ahol több országban is csökken a népesség – inkább az öregedéssel járó demográfiai változások okoznak gondokat, mert emelkedik a szabadidő eltöltéséhez és a tömeges utazásokhoz kapcsolódó fogyasztás. Különösen erős környezeti degradálódáshoz vezethet a tömeges migráció – figyelmeztet a szervezet –, mert ahova nagy számban érkeznek a világ más tájairól, ott megnő a helyi természeti erőforrásokra eső terhelés, és csökken a természeti katasztrófákkal szembeni védekezés ereje. A fokozódó migráció emellett egyre nagyobb biztonsági kockázatokat rejt a fogadó térségek számára. A 2030-ig várható népességnövekedés 95 százaléka egyébként a fejlődő államokra jut, ahol a fejletlen infrastruktúra még jobban kiélezi a feszültségeket. Az OECD-államokban stabilizálódik a lakosság lélekszáma, ez egyúttal a globális népességen belüli csökkenő hányadot jelenti. A népesség visszaesésére kell számítani Németországban, Olaszországban, Japánban és Oroszországban.

Az adott helyzetben különösen fontos lenne a mielőbbi áttérés az alacsony karbontartalom és -kibocsátás mellett működtethető gazdasági szerkezetre. Ennek költségei vállalhatók, a váltást azonban gondosan kell menedzselni, hogy figyelni lehessen a várható társadalmi feszültségekre és a versenyképességi követelményekre – figyelmeztet ez évi környezetvédelmi jelentésében az OECD.