India lemarad Kína mögött

Lassulás. Indiában sem nőnek a jegenyefák az égig – szakértők szerint tömören így jellemezhető az utóbbi hónapokban egyre világosabban kirajzolódó gazdasági lassulás. Az ország ugyan mind fontosabb szerepet tölt be a világgazdaságban, de jóval szegényebb még Kínánál is, ráadásul növekedési üteme is mindinkább elmarad hatalmas szomszédja mögött.

A globális pénzpiaci zavarok és az otthoni makrogazdasági feszültségek egyre inkább illuzórikussá teszik az újdelhi kormány számára a remélt gazdasági nagyhatalmi státus eléréséhez szükséges, tartósan 10 százalék körüli éves GDP-növekedést. Bár a világ más térségeiben a 7 százalékos éves ráta is elégedettséggel töltene el mindenkit, Indiában – főleg az alacsony bázisszint miatt – ilyen ütem elégtelen a kormány által célul kitűzött, gyors felzárkóztatási program végrehajtásához.

Újdelhi ugyanis azt célozza, hogy legalább tíz éven át meg tudja ismételni a Japánban a 60-as, 70-es években, Kínában pedig az utóbbi tíz esztendőben elért, évenkénti 10 százalékos vagy a feletti GDP-bővülést. Erre lenne ugyanis szükség a szegénység néhány évtized alatti leküzdéséhez. Legutóbb azonban a tavalyi első negyedévben sikerült ehhez közelítő, 9,6 százalékos – éves rátára átszámolt – fellendülést elérni, azóta folyamatosan lassul a gazdaság. A kormány igyekszik a korábbi szintek közelében tartani az előrejelzéseit, a Wall Street Journal által idézett elemzők szerint azonban ez irreálisan magas. Mindez oda vezethet, hogy India a regionális hatalmi pozíciókért folytatott versenyben több tekintetben is lemarad Kína mögött.

Először is nem tudja ugyanolyan sikeresen levezényelni a falusi szegények százmillióinak az iparba áramlását, mint tette azt a pekingi kormány. Az 1,1 milliárd fős indiai lakosságban jóval nagyobb a fiatal korosztály aránya Kínához képest, s ez azzal a kockázattal járhat, hogy hirtelen kell nagy létszámú felnőtté váló lakos számára munkahelyet teremteni, ha Újdelhi látványos eredményeket szeretne felmutatni a szegénység visszaszorításában.

Nem sok jót ígér, hogy az évtized eleje óta a foglalkoztatás évenként 2,6 százalékkal, miközben a munkaképes lakosság létszáma 2,8-del nőtt. Ugyanezen időszak alatt a munkanélküliség 8,3 százalékra ugrott. E folyamatokat ráadásul – a kiskereskedelmi forgalomtól az ingatlanárakig – a gazdaság gyengülésének számos jele kíséri.

A gyorsuló – nagykereskedelmi szinten legutóbb 7 százalékos – infláció tovább súlyosbítja a kormány gondjait, s ez oda vezetett, hogy a kormányzó Kongresszusi Párt legutóbb a növekedés átmeneti lassulása árán is fontosabbnak mondta a drágulás megfékezését. Ezzel azonban a bővülési ütem akár a 6–6,5 százalékos sávba is süllyedhet, ez pedig az ottani társadalmi viszonyokhoz, a gyors népességnövekedéshez és az igényekhez mérten majdnem stagnálásnak felelne meg.

Magyarország számára India kiemelt stratégiai partner. Azóta, hogy 2003-ban Medgyessy Péter akkori kormányfő ellátogatott az ázsiai országba, több mint két és félszeresére nőtt a kétoldalú forgalom, és megélénkültek a befektetések is. Ugyanakkor tetemes a magyar passzívum, ráadásul tavaly meredeken nőtt is, elsősorban a magyar élelmiszer-ipari export mintegy 70 százalékos csökkenése, illetve az Indiából származó gépipari importunk jelentős megugrása miatt.

Eddig mintegy 200 millió dollárnyi indiai működő tőke telepedett meg Magyarországon, főként szolgáltatói területeken. Ennél sokkal kevesebb a magyar FDI az ázsiai országban, ám ezeket a befektetéseket olyan – az ottani piacon hagyományosan ismert – cégek képviselik, mint a Richter, a Ganz Transelektro és a Ganz Energetika. VG