Indonézia nagy álma

Kitörési terv. Összefogott Indonézia gazdasági elitje a kormányzattal, hogy a szigetország a világ ötödik legnagyobb gazdaságává váljon 2030-ra. Vezető kormánytisztviselők az ország legerősebb vállalkozóival karöltve dolgozták ki azt a tervet, amely leírja, mit is kellene tenni ennek érdekében.

A Kína, az USA, az Európai Unió és India utáni ötödik hely célul tűzése óriási feladatnak tűnik, hiszen az állam ma még igen szegény. Noha népessége alapján a világ negyedik legnagyobb országa, vásárlóerő-paritásos GDP-je alapján csupán a 16. helyen áll, ha pedig nominális valutaárfolyamon mérjük, akkor mindössze a 22. helyre jó. Az egy főre jutó 3400 dolláros éves GDP szerint (amely a magyar szint szűk egyötöde csupán) Indonézia ma a világ szegényebbik feléhez tartozik, e téren a 125. helyen áll. Nagyot kellene tehát ugrani, hogy megvalósuljon az igen ambiciózus cél.

A nem kevesebb mint 17 508 szigeten elterülő dél-ázsiai állam azonban igen jelentős erőforrásokkal rendelkezik: szorgalmas, fiatal és olcsó munkaerővel, jelentős ásványkincs- és energiahordozó-bázissal, termékeny talajjal, emellett számos értékes trópusi termék (kávé, pálmaolaj, gumi stb.) előállítására alkalmas klímával. Az ország lehetőségeit számba véve azonban a Reuters megállapítja, a gyors fejlődés potenciálja jelenleg jobbára csak elméletinek tekinthető. A felzárkózás megindulását – egy ideig még mindenképpen – akadályozza a kiterjedt korrupció, a gyenge jogrendszer, a töredezett infrastruktúra és a fejletlen felsőoktatás.

A megcélzott ötödik hely eléréséhez átlagosan 8,5 százalékos évenkénti reálnövekedést kellene produkálni a 2006–2030 közötti időszakban. Ez elvileg nem lehetetlen, hiszen a kínai GDP immár bő egy évtizede ennél is jóval gyorsabban nő. Indonéziában azonban ilyen ütemű expanzió csak az 1997-ben kipattant ázsiai pénzügyi válság előtt volt. Az utóbbi 11 év leggyorsabb növekedését tavaly produkálta a gazdaság, 6,3 százalékkal. Az idei prognózist a kormány 6,8 százalékról 6,4-re mérsékelte a terjedő nemzetközi pénzügyi válság miatt.

A Világbank jakartai képviselője szerint a ráta felmehetne a 7–7,5 százalékos sávba, ha sikerülne felszámolni a gyenge infrastruktúra által támasztott korlátokat. E nélkül viszont konzerválódhat a fejlettségbeli lemaradás Kínával, sőt még Vietnammal szemben is. Az üzleti elit és a kormányzat összefogása azonban ígéretesnek tűnik. A felzárkózási program szerzői fontos szerepet szánnának a humán tőke fejlesztésének, a természeti erőforrások optimalizált felhasználásának, emellett a dolgozói, a munkaadói és a kormányhivatalnoki rétegek újszerű kohéziójának megteremtését szorgalmazzák. A jól képzett, nagymértékben urbanizált lakosság és a munkaerő foglalkoztatása révén – a tervek szerint – ki kellene emelkednie több helyi nagyvállalatnak, amelyek közül akár harminc is felkerülhetne a Fortune 500-as globális listájára.

Jelenleg azonban a feltörekvő piacok 100 legnagyobb cégének rangsorában mindössze egyetlen indonéz vállalat van, szemben a 41 kínaival és a 20 indiaival. A megálmodott társadalmi kohézió létrejöttét pedig akadályozza a 10 százalék körüli munkanélküliség és az, hogy negyvenmillió lakos napi 1,50 dolláros szegénységi küszöb alatt vagy a körül vegetál. VG