Tovább száguld a sárkány

Lokomotív. Az időjárási viszontagságok és a globális hitelválság ellenére is meglepően magas, 10,6 százalékos növekedést produkált a kínai gazdaság az idei első negyedévben. Az eredmény sokak szerint annak bizonyítéka, hogy Kína és a többi viharos növekedést produkáló ázsiai ország képes lehet átvenni a világgazdaság motorjának a szerepét az Egyesült Államoktól. Közgazdászok ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a különböző statisztikai módszerek közül a világkonjunktúra szempontjából leginkább releváns módszer alapján a kínai és indiai bruttó össztermék még nem képvisel kellő súlyt ehhez.

A gazdaság helyzete a vártnál kedvezőbb képet mutat, ugyanakkor az infláció továbbra is komoly problémát jelent – idézi a Reuters a kínai államtanácsnak a statisztikai adatok közzétételét követően megjelent nyilatkozatát. A drágulás valóban igen magas, 8,3 százalékos szinten volt márciusban, jóllehet ez már javulást jelent a több mint egy évtizedes csúcsnak számító februári 8,7 százalékhoz képest. Ennek fényében egyes elemzők még eldöntetlen kérdésnek tartják, vajon megnyerte-e a pekingi jegybank az infláció elleni harcot, és az irányadó kamatláb többszöri emelésére számítanak az idén. Más szakemberek ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a kínai gazdaságpolitikában a növekedési szempont hosszabb távon valószínűleg felülírja majd az inflációsat.

A kínai gazdaság globális súlyának megítélésekor nem mindegy, hogy milyen GDP-számítási módszert alkalmaznak – mutat rá a Neue Zürcher Zeitung. Míg az IMF által használt, vásárlóerő-paritás alapján kiszámolt adat inkább az egyes országok jóléti helyzetének összehasonlítására szolgál, az aktuális valutaárfolyamon kalkulált megkönnyíti a számszerű összevetést, és a világgazdasági szerep megbecsülésére is jobban használható.

Jól illusztrálja a fenti különbséget, hogy míg a vásárlóerő-paritáson mért kínai GDP 5300 milliárd dollárnak felel meg, a sima valutaárfolyamon átváltott érték csupán 2240 milliárd dollár (a hasonló magyar adatok: 191, illetve 138 milliárd dollár). Az első módszer alapján a globális növekedéshez 1,5 százalékponttal járulna hozzá, ha a kínai, az indiai, a brazil és az orosz gazdaság átlagosan 7-8 százalékos bővülést produkálna együtt. Az átváltási árfolyamos számítás esetében viszont a négy ország ugyanekkora expanziója csupán 0,5 százalékpontot jelentene világszinten. Kína esetében pedig egyelőre a külpiacoktól való nagymértékű függés is megkérdőjelezi a lokomotívszerepet, ráadásul az erősödő jüan, a hazai munkaerő drágulása, illetve a szigorodó környezetvédelem is folyamatosan emeli az exportőrök fix költségeit – írja a Financial Times. VG