Mint a Financial Times Deutschland írja, az üzletük bérleti díjával és a készleteik finanszírozásával megterhelt hagyományos boltokban a vevők egyre gyakrabban dugnak az eladók orra alá internetről letöltött árlistákat, amelyek adatait kereső-szoftver gyűjtötte be.
Az eljárást többnyire háztartási, szórakoztató-elektronikai és optikai fogyasztási cikkeknél alkalmazzák. A lap ismertet egy példát, amikor internetes eladóhely – a postaköltséggel együtt – 788 euróért kínált egy kamerát, amelyet egy – az alacsony áraival idehaza is kérkedő, tégla-malter vagy üveg-beton – áruház 1098 euróért tárt a polcain a vevői elé. Ebben a helyzetben a kereskedők egymásra licitálva kínálják az engedményeket, miközben az árrésük gyorsan zsugorodik, néha egészen a „fájdalomküszöb” eléréséig.
A keresőgépek által végrehajtott ár-összehasonlítás miatt a piac gyorsan reagál minden új helyzetre. Előfordul, hogy egy-egy kereskedőnek gyorsan kell készpénz, vagy egy szállítmányt már nem tud raktározni, leengedi az árakat, és máris megugrik a kereslet a termékei iránt.
A mechanizmus igazolni látszik a, már az internet kezdeti éveiben hangoztatott reményeket, hogy a világháló elhozza a tiszta piacgazdaságot, ahol a szereplők minimálisra csökkentett költségekkel tudnak versenyezni, a mindenkori, pillanatnyi helyzetnek megfelelően.
Van olyan internetes eladóhely, amely készülékenként mindössze 3-4 eurós árrést számít fel, az elvárásait pedig igyekszik a különféle tartozékok értékesítésével megtalálni. Vannak cégek, amelyek kifejezetten a hétvégi értékesítésre mennek rá, és amikor mások, péntek délután befejezik a heti munkát, akkor emelik meg az áraikat.
Az internetes eladási formában a média-vállalkozások is keresik a helyüket: a Springer kiadó például az címen működtetett ár-összehasonlító vállalkozásban szerzett részesedést, a pedig a ProSiebenSat1 ellenőrzése alatt működik.
