Az OECD egészségügyi adatbázisának idei kiadása szerint 2006-ban (az utolsó olyan évben, amelyről a szakemberek adatokat tudtak gyűjteni) példátlanul csekély mértékben, mindössze 3,1 százalékkal bővültek a tagországok egészségügyi kiadásai. Az ezredforduló utáni időszakban éves átlagban hat százalék feletti emelkedést mértek, és ennek köszönhetően 2000–2005 között 7,8-ről 8,9 százalékra nőtt a GDP-ből az egészségügyre fordított összeg nagysága.
Magyarországon még szélsőségesebb kilengéseket tapasztalunk. 2002-ben és 2003-ban reálértéken 10-15 százalék körüli kiadásnövekedést mértek, viszont 2006-ban már csak 1,7 százalékra rúgott a bővülés. A gyógyítói szektor GDP-n belüli súlya 6,9-ről 8,3 százalékra nőtt a vizsgált időszakban, ez térségi összehasonlításban példátlanul magas szám: a visegrádi országokban 6,2–7,1 százalékot mértek 2006-ban.
Így az sem csoda, hogy abszolút értéken is viszonylag magasak nálunk az egészségügyi kiadások. Egy-egy magyar állampolgár egészségére (a csehekhez hasonlóan) körülbelül 1500 dollárt fordított a társadalombiztosítás és az illető személy, míg a lengyelekére ennek kevesebb mint kétharmadát.
Ennél is nagyobb a kiugrás a gyógyszerkiadásoknál. A vásárlóerő-paritáson számolt 466 dolláros magyar átlag nemcsak a többi visegrádi országét haladja meg számottevően, hanem például Ausztriáét és Svájcét is.
