Varsói vita a kárpótlásokról
Az eddigi kormányok részéről nem kevesebb, mint 20 kísérletet tartanak nyilván az ottani kommunista rezsim által végrehajtott eltulajdonítások kárvallottainak kompenzálására. Donald Tusk miniszterelnök – Izraelben tett látogatása során – kijelentette, hogy kormánya végre szembe akar nézni a rendezetlen üggyel, felhívta azonban a figyelmet, hogy az eredeti értéknek csak egy kis hányadára számíthatnak a kárpótlást igénylők, és a járandóságukhoz csak hosszabb időre elosztva juthatnak hozzá.
A kincstári ügyekért illetékes tárca vezetője, Aleksander Grad közölte, hogy a törvényt valamikor a nyár végén terjesztik a parlament elé, és úgy szövegezik meg, hogy a végrehajtása ne veszélyeztesse a pénzügyi- makrogazdasági stabilitást. A kárpótolandók egyik érdekvédelmi szervezetének vezetője szerint vagy 200 ezer igénylőre lehet számítani, mintegy 80 milliárd zloty (24 milliárd euró) összegben, ami a lengyel költségvetés éves kiadásainak mintegy negyede. A tervezetről előzetesen kiszivárgott értesülések szerint a háború után Lengyelországhoz csatolt, nyugati körzetekből nem fogadnak el igénybejelentést, amivel az esetleg nagy számban benyújtandó német kereseteknek szeretnék elejét venni.
A kormányfő szerint csak egyénileg lehet majd követelést benyújtani, ami – a Financial Times értelmezése szerint – azt jelenti, hogy a korábbi lengyelországi zsidó közösség tagjainak leszármazottai nem tudják kollektív fellépéssel érdekeiket érvényesíteni. A lap úgy tudja, hogy az adott körre esik a követelések mintegy ötöde. Lengyelország az egyetlen állam a korábbi keleti blokkból, ahol ilyen mértékű rendezetlenség tapasztalható az államosított vagy egyszerűen csak ellopott vagyonok utáni kárpótlásban. A kérdés így is megosztja a társadalmat, mert csak a lakosság mintegy harmada támogatja a kormány törekvéseit.
A konzervatív ellenzék vezetője, Jaroslaw Kaczyinski igazságtalannak tartja a rendezést, mert – mint hangoztatja – legszegényebb lengyelek örököseivel fizettetnek a gazdag lengyelek leszármazottainak. A politikus szerint minden lengyelt egyformán sújtott, hogy egy nevetséges gazdasági rendszerben kellet élete nagy részét leélnie, ezért népszavazást kell tartani a kárpótlásról. Az elkobzott vagyonok tulajdonosai ugyanakkor a jogrendre hivatkoznak, és fellépést helyeztek kilátásba a legmagasabb otthoni és európai igazságszolgáltatási fórumokon.
