Világosan kell látni, hogy nem piaci alapú, érdemi megoldás született, hanem olyan paktum, amelynek révén a Fidesz-közeli gazdaköri szervezetet „le lehetett venni az utakról”, így az őszi parlamenti ciklus előtt eggyel kevesebb akut problémával kell szembenéznie az egyébként is ingatag kisebbségi kormánynak.
Ami az utóbbi napokban zajlott, több évtizedes „műsorfolyam” a szabolcsi térségben. A viszonylag kis területre koncentrálódó almatermelési körzet gazdálkodói ugyanis időről időre kikényszerítik, hogy a számukra kedvezőtlennek tetsző piaci helyzetekben kisegítse őket az állam. Anélkül azonban, hogy maguk – értékesítési összefogással, minőségjavítással – az ismétlődő válságok elkerüléséért érdemi lépéseket tettek volna.
Többen azt gondolhatták, hogy az uniós csatlakozás – pontosabban a közösségi piacszabályozás elfogadása – véget vet az ilyesféle huzavonáknak, de mára kiderült, alaposan tévedtek. A helyzet legfeljebb annyiban változott, hogy a kormánynak a támogatások odaítélése előtt trükköket kell találnia az unió megtévesztésére, ha a brüsszeli előírások egyébként – mint ebben az esetben is – a normál forráskiosztást tiltják. Így Magyarország hivatalosan most a „tavalyi fagykárok miatt növénytermelési többletköltségekre” fizet, holott nyilvánvalóan piaci problémát igyekszik megoldani.
A mostani beavatkozásnak a „szájbefogó” pénzosztogatáson kívül azért nincs semmi értelme, mert nem hoz érdemi megoldást, így az értékesítési gondok újratermelődhetnek. A megállapodással az agrártárca arra teremt rossz precedenst, hogy a költségvetés az adófizetők pénzéből a későbbiekben is hajlandó lesz fizetni, még ha a mai elavult és piacképtelen termelési szerkezetet konzerválja is.
