Változatok bankmentésre
A pénzügyi válság újabb fordulópontjaként értékelik elemzők az amerikai kormányzat tegnap bejelentett banki részvényvásárlási programját. George Bush elnök és Henry Paulson pénzügyminiszter a 700 milliárd dolláros állami mentőcsomag keretében 250 milliárd dollár értékben vásárolna banki papírokat, ez az amerikai történelemben példa nélküli államosítási hullámot jelent. Az érintett bankok és más pénzügyi vállalkozások számára kötelező jellegű akció során a kincstár olyan értékpapírokhoz jut, amelyek nem higítják fel a törzsrészvények értékét; cserében a kormányzat egyebek mellett beleszólhat a banki vezetők javadalmazásába. Washingtonban arról is döntés született, hogy három évre garantálják a bankok által kibocsátandó nem biztosított elsőhelyi adósságokat, és a kisvállalkozások kamatmentes számláit is biztosítják.
A 250 milliárdos banki részvényvásárlás bejelentése után sem lehet biztosan tudni, milyen arányban fogja az amerikai kormányzat a bankok feltőkésítésére, illetve rossz hiteleik kivásárlására fordítani a 700 milliárd dolláros keretet. Szakmai körökben nagyjából fele-fele arányú megosztást szorgalmaznak, hiszen így a mentőakció mindkét pillére elég erős és hiteles lenne.
A vitában természetesen az amerikai elnökjelöltek is állást foglaltak. Az elmúlt napokban John McCain és Barack Obama is kifejtette elképzeléseit, és ezekből kiderült: kettejük közül paradox módon a demokrata politikus válságkezelő elképzelései állnak közelebb a Bush-kormányzat által elhatározott lépésekhez. Obama a bankok feltőkésítésére kíván összpontosítani, és ezzel párhuzamosan leállítaná a fizetésképtelen adósok házainak elárverezését, és igyekezne új állásokat teremteni. McCain ugyanakkor nem akar pénzt pumpálni a „válságért felelős” bankok részvényeibe, hanem a lakossági jelzáloghitelek megvásárlására és refinanszírozására költene el több százmilliárd dollárt. A demokraták viszont éppen hogy ezt értékelnék a bankok „megajándékozásaként”, hiszen ily módon követeléseik teljes összegéhez hozzájutnának anélkül, hogy az állam részesedést és ezzel ellenőrzést szerezne felettük.
A két elnökjelöltnek közvetlenül a lakosságot érintő válságkezelő intézkedései között már több hasonlóságot fedezhetünk fel: mindketten csökkentenék – ha eltérő mértékben is – a pénzügyi válság által megtépázott nyugdíjszámlákról felvett összegek adóterhét. Ezen túlmenően McCain ideiglenesen megfelezné a tőkenyereség-adót, Obama pedig adókedvezményekkel ösztönözné az állásteremtést, valamint bővítené a szövetségi államok és az önkormányzatok számára biztosított kölcsönöket.
