A betétesek is elveszíthetik pénzüket - Simor paradigmaváltásról beszélt

A válság más méreteket öltött szeptember közepén, sokkal erőteljesebbé vált, mint korábban bárki is gondolta – mondta az MGYOSZ csúcstalálkozóján Simor András jegybankelnök. Egy olyan paradigma dőlt meg, hogy bankcsőd esetén a betétesek nem veszítik el a pénzüket. Azzal, hogy a Lehmann Brotherst hagyták csődbe menni, azt üzenték a piacoknak, hogy bármi megtörténhet. Nem minden országot érintett a válság ugyanúgy, főleg a magas fizetésimérleg-deficit jelentett megkülönböztetést, ezért vált érintetté hazánk is.

A jegybankelnök a jelenlegi magyar helyzet kialakulását a közel tíz éve zajló „fiskális alkoholizmusra” vezeti vissza. Ugyanakkor szerinte valószínűleg lehetett volna máshogy is kiigazítani 2006-tól, hogy ne legyen ekkora növekedési áldozat – fejtette ki. A kormány úgy döntött, hogy a gazdaságra terheli rá a deficitcsökkentés terheit.

Lehetett volna a szociális intézkedéseket, és a jóléti kiadásokat csökkenteni, de ezt nyilván politikai okokból nem vállalta be a kormány – mondta Simor. Ez ma azért okoz problémát, mert a gazdasági lassulás párosul egy magas eladósodottsággal, amely az utóbbi időben még növekedett is. Az országban amúgy is alig van megtakarítás, ezért a külföld finanszírozza az állam mellett a vállalkozásokat és a lakosságot is. A Bokros-csomag idejében volt olyan magas a nettó adósságráta, mint amekkorára mostanra nőtt (45 százalék körüli).

Az alacsony növekedés és a magas adósság együttesen jelentett bajt, mert nem tudjuk „kinőni” az adósságot. Olyan világban éltünk, amikor azt hittük, hogy ez korlátlanul mehet tovább, de megváltozott a világ szeptembertől, ezért át kell alakulnunk. A bankoknak is meg kell gondolni, hogy folytatják-e azt a hitelezési gyakorlatot, amit eddig.

A jegybank 300 bázispontos rendkívüli kamatemelését az indokolta, hogy a piacon abnormális helyzet alakult ki: devizáért cserébe túl olcsón – majdnem ingyen – lehetett forintot kölcsönözni , emiatt olcsó volt az árfolyamesésre spekulálni. A forinteladók mind külföldön voltak, a vásárlók pedig itthon, vagyis a hazai szünnapokon megszűnt volna a vételi oldal. Arra nincs válasz, miért pont 300 bázispont volt az emelés, de a későbbi események beigazolták, a forint a hasonló devizákhoz képest elkezdett erősödni. Erre jött az IMF bejelentés, ami egy erős impulzust jelentett a piacok számára. De a kamatemelés nem megoldás, ez csak időt ad a kormányzatnak, hogy stabilizálja a gazdaságot.

Közben a devizalikviditási helyzeten is kellett javítani, erre is kellett reagálnia az MNB-nem. A jegybank által nyújtott FX-swap lehetőségekért egyre kevésbé folyamodnak a szereplők a bevezetése óta, vagyis a piac kezd normalizálódni. A másik beavatkozás az állampapírpiacon volt, itt olyan sokk volt látható, amit át kellett hidalni, könnyíteni kellett az alkalmazkodást. Fontosnak tartja a közpénzügyi törvény keresztülvitelét, bár nem kétharmados, mégis van értéke, fegyelmezett gazdálkodást biztosít – amíg azt nem módosítják, vagy nem törlik el. Kiemelte az önkormányzatok szerepét az eladósodásban.

Az IMF-es csomag bankokra vonatkozó, 2,5 milliárdos rész nem bankmentő csomag, ez az elnevezés rendkívül káros Simor szerint. A magyar bankrendszer nem szorul rá a mentésre, jó a likviditása, nincs gond az eszközállománnyal sem. Azért kell végrehajtanunk, mert egész Európában ugyanilyen csomagot tesznek a bankrendszerük mögé, és nem hozhatjuk a saját bankjainkat versenyhátrányba azzal, hogy nem részesülnek hasonlóban. Az embernek azt diktálná a szíve, hogy az a bank, amelynek anyabankja külföldi, ne részesülhessen ebből, a realitásérzék viszont azt mondja, hogy nem lehet diszkriminálni a tulajdonosok szerint, ezt az EU nem teszi lehetővé. Az is igaz, ha az állam ad valamit, azt nem teheti feltételek nélkül, és ezek a feltételek azt a kritikát kapták, hogy túl szigorúak. A feltőkésítés miatt igaz, hogy több pénz van, de ez önmagában nem öröm annak, akinél ez áll, ha pedig nem akarna hitelezni, akkor nem is fog tőkét igényelni. A bankoknak van likviditása, tehát valami oka van, ha egyetlen magyar bank sem akar hitelezni – mondta Simor. Az eddigi intézkedések hatására a helyzet meglátása szerint valamelyest stabilizálódott, bár adódhat olyan fejlemény, amely újra rontja a pozíciónkat.

Az IMF hitelkeret hatalmas összeg, de önmagában nem elég. Ha a világ nem tud úgy tekinteni Magyarországra, mint egy normális, bővülő, egészséges gazdaságra, akkor a világ pénze sem lesz elég – fűzte hozzá. Ezért a rég halogatott strukturális reformok folytatását sürgeti. El kell kerülnünk, hogy újra ugyanide jussunk, szembe kell néznünk önmagunkkal, meg kell találnunk a hibáinkat mind a vállalatoknak, mind az államnak. Önmagában az, hogy a bankoknál pénz van, nem jelenti, hogy hitelezni is fognak. Olyan makrogazdasági környezet kell, hogy a szereplők higgyenek a növekedésben. Lát esélyt egy olyan kritikus tömeg összehozására, amely a politikai szereplőket rákényszeríti, hogy ezeket a lépéseket tegyék meg. A szigorú kamatpolitika lehet, hogy fáj, de a hiánya még jobban fájt volna – válaszolta kérdésre Simor. A medréből kiszakadt forintárfolyam sokkal nagyobb károkat okozna, és októberben nem is csak az árfolyamszint, hanem a gyengülés üteme volt ijesztő, ezért kellett sürgősen lépnie az MNB-nek - tette hozzá a jegybankelnök.

Bár konkrétumot nem mondott a kamatról Simor, de kifejtette: olyan gyorsan kell lemenni a jegybanki rátával, amit még elvisel a piac, amelyen a magyar eszközök forognak. A legutóbbi, 50 bp-os vágással vállaltak kockázatot, de ez be is jött, mert azóta is stabilabb lett a forint, és estek az állampapír-piaci hozamok. Az infláció már nem is indokolna ekkora kamatot. Hozzátette: lesznek még ötleteik, hogyan pumpáljanak pénzt a gazdaságba. Tovább szeretnének lépni, hogy a bankok biztonságban érezzék a pénzüket hosszabb távon is. Arra azonban nagyon kevés a ráhatása a jegybanknak, hogy mit csináljanak a pénzükkel. Elég sanyarú állapotban van a magyar tőkepiac, nem is az intézményekkel van a probléma, hanem azzal, hogy semelyik komoly erőnek nem volt fontos, hogy fejlődjön. A megtakarításösztönzést például sikerült kiirtani az adórendszerből, ami nagyban oka volt a megtakarítások hiányának.