Ez derül ki a Hay Group felméréséből, amelyet az egyesült államokbeli sajtóbemutatóval egy időben lapunkhoz is eljuttatott a tanácsadó cég. A rendkívül széles merítésű, 91 ország több mint 2500 munkaadójának megkérdezésén alapuló anyag a helyzet jelentős romlását tükrözi az előző, márciusban kiadott hasonló jelentéshez képest. Akkor még csak a válaszadók 12 százaléka számított arra, hogy az idei eredményei elmaradnak a tervezettől, viszont most már majdnem minden harmadik cég így nyilatkozott. Ezen belül a kiskereskedelmi vállalatok közel kétharmada vár a tervezettnél rosszabb eredményeket, és csak kevéssé javítja az összképet, hogy egyes ágazatokban – például a kőolaj- és földgáztársaságoknál – még mindig kielégítő a helyzet.
A folyamatosan romló gazdasági környezetben a cégek 65 százaléka tartja szükségesnek módosítani a 2009-es évre vonatkozó bérpolitikáját. Az alapbérkeret korábban tervezett növelése helyett sokuknál annak csökkentése vagy jobb esetben a bérek befagyasztása van napirenden. A bizonytalan üzleti helyzetben ugyanis nagyon kockázatosnak tűnik a fix kötelezettséget jelentő alapbérek emelése, ehelyett legfeljebb a jutalmaknál és más teljesítményfüggő ösztönzőknél hajlandók „elengedni” magukat a munkaadók. Ezt mutatja, hogy a Hay által megkérdezetteknek mindössze 19 százaléka szeretne hozzányúlni a rövid távú teljesítményfüggő ösztönzőkhöz, a hoszszú távúakat pedig mindössze 12 százalékuk módosítaná – és ez sem minden esetben a részvényopciók vagy más juttatások csökkentését jelentené, hanem sokszor éppen a növelésüket.
A bérszínvonal szempontjából meghatározó alapbérkilátások romlása egybevág a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) közelmúltban kiadott prognózisával. Eszerint a fejlett országokban a reálbérek szintje – az idei 0,8 százalékos növekedés után – 2009-ben 0,5 százalékkal csökken. A fejlődő országok valamivel jobban járnak, náluk 1,7-ről 1,1 százalékra lassulhat a reálbér-emelkedés az ILO szerint.
A Hay felméréséből az is kiderül, hogy a bérek mellett a HR-kassza egyéb elemeinél is spórolásra készülnek a vállalatok. A dolgozók képzésére fordított öszszegeket 16 százalékuk kívánja visszafogni. A túlmunkára kifizetett pótlékokat a cégek bő egytizede szeretné lefaragni. „Válságállónak” tűnnek ezzel szemben az egészség- és nyugdíj-biztosítási hozzájárulások: ezeknél csupán a megkérdezettek 3-4 százaléka adott számot megtakarítási tervekről.
A bérszínvonalhoz hasonlóan az alkalmazotti létszámmal kapcsolatos tervek is a krízis begyűrűzéséről tanúskodnak. A felmérésben szereplő vállalatok 15 százaléka nyilatkozott úgy, hogy leépítésre készül; ennek mértéke átlagosan az alkalmazotti létszám 7,5 százalékára rúg. További 33 százalék a jelenlegi létszám megtartását tervezi 2009-ben, míg a megkérdezettek közel fele nem tudott határozott választ adni erre a kérdésre. A helyzet romlásától függetlenül a HR-vezetők továbbra is kulcsfontosságúnak tartják a legjobban teljesítő dolgozók megtartását.
A leépítési tervek egybevágnak azzal a képpel, amely a sajtóban napról napra megjelenő hasonló bejelentésekből, illetve a makroszintű adatokból és prognózisokból kirajzolódik. Az OECD legutóbbi előrejelzése például azt jósolta, hogy a fejlett országokban az idei 34-ről 40 millió főre emelkedhet jövőre az állástalanok száma.
Leépítések és spórolás a Magyarországi cégeknél is
A mostani karcsúsítások mellett a jövő év elején még több elbocsátási bejelentés várható Magyarországon, a hazai vállalatok jelzése alapján ez továbbra is a termelőszektort érinti leginkább – mondta lapunknak Jakabos Tünde, a Hay Group üzletág-igazgatója. Úgy tűnik azonban, a cégek nagy része közvetlenül még nem érzékeli a válság hatásait, bár náluk is költségracionalizálás zajlik. Ez a 2009-es bérfejlesztéseken is meglátszik majd. Míg korábban a vállalatok 7 százalék körüli emelésben gondolkodtak, ennek jó ha fele, kétharmada megvalósul.A juttatások terén is meghúzzák a vállalatok a nadrágszíjat: a cégautók, az utazások, a tréningek költségkerete egyaránt szűkül. Ez utóbbi korántsem biztos, hogy ésszerű megoldás, nem érdemes minden juttatást „megvágni” a válságra való hivatkozással – véli Jakabos.
A krízishangulatban egyébként a vállalatok általában is racionalizálják a folyamatokat, valamint a szervezetet. Az elbocsátásokat legtöbben nem „ész nélkül”, hanem a teljesítmények alapján döntik el, így a kulcspozícióban lévők széke nem inog.
A juttatások terén is meghúzzák a vállalatok a nadrágszíjat: a cégautók, az utazások, a tréningek költségkerete egyaránt szűkül. Ez utóbbi korántsem biztos, hogy ésszerű megoldás, nem érdemes minden juttatást „megvágni” a válságra való hivatkozással – véli Jakabos.
A krízishangulatban egyébként a vállalatok általában is racionalizálják a folyamatokat, valamint a szervezetet. Az elbocsátásokat legtöbben nem „ész nélkül”, hanem a teljesítmények alapján döntik el, így a kulcspozícióban lévők széke nem inog. „Fagyos” HR-politika 2009-ben -->
