Bartha Attila: Nem kérdés, hogy lesznek megszorítások
Amennyiben nem sikerül nagyon rövid időn belül a pénzpiac számára meggyőző költségvetési lépéseket felmutatni, úgy beláthatatlan társadalmi hatásokkal számolhatunk. Ma már egyértelmű, hogy a világgazdasági és az európai recesszió mélyebb és hosszabb lesz annál, mint ahogy az tavaly év végén látszott. Eközben a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon tartós bizalmatlanság tapasztalható, ennek elsősorban a feltörekvő országok a kárvallottjai.
Magyarországot mint nyitott, az exportpiaci lehetőségektől és a nemzetközi hitelektől egyaránt alapvetően függő gazdaságot mind az áru-, mind a pénzpiaci nehézségek erősen negatívan érintik. Ráadásul viszonylag nagy állami és magánadósságunk, illetve önálló nemzeti valutánk különösen sebezhetővé tesz bennünket a jelenlegi, alacsony kockázatvállalási hajlandósággal jellemezhető pénzpiaci körülmények között. Ebből adódik a sajátos paradoxon: hiába jobb ma számottevően a magyar államháztartás egyensúlyi pozíciója, mint az elmúlt hat évben bármikor, támadhatóságunk miatt a korábbinál sokkal szigorúbb nemzetközi pénzpiacot csak egy további erőteljes kiigazítás nyugtathatja meg.
A kérdés jelenleg nem az, hogy lesznek-e ismételt fiskális megszorítások (igen, lesznek), sőt, valójában a „mikor” sem kérdés ma már. Ilyen nemzetközi pénzpiaci megítélés mellett evidens, hogy újabb, érdemi stabilizációs lépésekre van szükség, mégpedig már 2009 második felétől. A kérdés legfeljebb az, hogy a fiskális kiigazítás következő szakasza pontosan milyen intézkedéseket takar majd.
Ezen a területen ugyanakkor a magyar politikai döntéshozóknak könnyen traumatikus élményben lehet részük: gazdaságpolitikai döntéseik szabadságfoka hétről hétre csökken. Az idő előrehaladtával az olyan kérdések, hogy a magyar politikai elit szerint milyen lépések kedvezők – akár a magyar állampolgárok, akár bizonyos, erős érdekérvényesítő képességű csoportok szempontjából –, egyre kevésbé számítanak.
