"A polcon van magyar áru, csak nem az kell a fogyasztónak"

A válság kezelésére nincsenek a világgazdaság egészét átfogó megoldások. Elsősorban azért, mert a tünetek is eltérők, attól függően, hogy melyik ország mennyire stabil és fejlett, és mely ágazatok meghatározók az életében – fogalmaz Biczó Péter, a PricewaterhouseCoopers igazgatója a Világgazdaságban.

Kicsit olyan ez, mint amikor egy közösségben, amelynek több mint 150 tagja van, mindenki egyszerre lesz beteg, de amíg néhány szerencsés megússza egy kis fejfájással, másoknak egyre súlyosbodó szövődményei alakulnak ki. Hogy is lehetne ugyanazzal a terápiával kezelni az eltérő tüneteket?

Ebben a helyzetben mindenki igyekszik elkerülni a további tünetek megjelenését. Ennek egyik módja, hogy – elsősorban a saját érdekeinket szem előtt tartva – lazítunk az eddig szorosan öszszefonódott kapcsolatokon. És ezzel meg is érkeztünk a gazdasági protekcionizmushoz: „A te problémád nem az én problémám, én foglalkozom az enyémmel, te is foglalkozz a tieddel.” Megjelenik a befelé fordulás, a világgazdasági folyamatoktól való függetlenedés vágya, különösen ott, ahol az állami költségvetés erős lábakon áll, és nemcsak meg tudja védeni magát, hanem saját forrásból képes ösztönözni gazdaságának teljesítményét. De mit tehet egy olyan ország, amely súlyos adósságteherrel küzd?

A gazdasági teljesítmény növelhető a belföldön termelő cégek ösztönzésével. Ennek egyik módja a Magyarországon termelt javak promóciója: „Vegyél magyar árut, azzal jót teszel a gazdaságnak, megőrzöd a munkahelyeket (sőt, állást hozol létre), növeled a költségvetés bevételeit, mert a hazai termelő adót fizet a termelődő nyereség után.” Ha ez ennyire egyszerű, miért nem csináljuk? A magyar fogyasztó miért nem vesz hazai árut?

Először egy dilemma: mi is az a magyar termék? Ezzel kapcsolatban zavar van a fejekben. Sok hazai márkanév alatt futó termék előállítása és itteni értékesítése nem a magyar gazdaságot, költségvetést gazdagítja, mert a multinacionális cégek gyárösszevonásaik révén a termelést részben áttették egy másik (általában környező) országba. Ezen a listán sok ismert, jó nevű, régi magyar brand található. (Szerencsére a Pick szalámi és a tokaji bor még magyar, de ha a gazdaságunk versenyképessége ilyen dinamikusan romlik, már csak idő kérdése, hogy a Pick szalámit is importáljuk...) De kanyarodjunk vissza a kérdéshez: azért nem veszünk magyar árut, mert nincs a polcokon? Dehogy nincs, csak nem az kell a fogyasztónak.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható