Az elutasításban és a szitkozódásban a svájci közember és a bulvársajtó egyaránt részt vesz. A főbb minősítések között olyanok találhatók, mint a „ronda német” vagy a „Svájcban legutáltabb személy”, amit Steinbrück azzal érdemelt ki, hogy kemény kampányt folytatott az alpesi adóparadicsomokba irányuló adómenekítés ellen. Tavaly októberben úgy fogalmazott, hogy „korbáccsal kell fellépni” banktitkot fenntartókkal szemben, később pedig azt mondta, hogy „a félelem és rettegés légkörében kell tartani a felelősöket”.
A kiszólások miatt Bernben a külügyminisztérium kétszer is becitálta a német követet, és határozottan tiltakozott az alkalmazott hangnem miatt. Az alpesi országban általában is Steinbrück személyét tartják számon a banktitok elleni „tiltakozás kulisszájának” fő értelmi szerzőjeként.
Mint a Der Spiegel megjegyezte, a kampány nem maradt eredménytelen, mert az alpesi térségben először Liechtenstein, majd Svájc is rákényszerült a banktitoknak a külföldi hatóságokkal szembeni, csaknem maradéktalan felszámolására. A svájci bulvársajtóban egyesek – gúnyosan – Steinbrück észak-német dialektusával magyarázzák az „értetlenséget és az elutasítást”, mások rámutatnak, hogy a pénzügyminiszter odahaza sem örvend nagy népszerűségnek.
A németországi Zöldek vezetője, Jürgen Trittin például, azt mondta a politikusról, hogy „oroszlánként kezdte, végül az ágy elé terített szőrmeként végezte”.
