Az OTC termékek piaca – a 2006-ban elfogadott gyógyszerellátásról szóló törvény hatására, amelynek köszönhetően lehetővé vált a recept nélkül kapható gyógyszerek patikán kívüli árusítása – átalakult az elmúlt években. Szintén változást hozott a cafeteria-rendszer terjedésével egyre inkább előtérbe kerülő egészségpénztári tagság. Az egészségpénztáron keresztül lehetőség nyílik többek között gyógyszerek vásárlására is. Mivel a pénztárhoz befizetett összegek után adókedvezmények járnak, ez egyre népszerűbb a lakosság körében. A Szonda Ipsos arra kereste a választ, hogy a piacon bekövetkezett változások hatottak-e valamilyen formában a vásárlókra.
Érdekes megállapítás, hogy minél több gyermek van egy családban, annál szívesebben vásárolnak ilyen termékeket drogériában, valószínűleg a praktikum okán. Annak ellenére, hogy a többgyermekes szegmens az átlagosnál nagyobb százalékban jelenik meg a gyógyszertáron kívüli értékesítési csatornában, ez a réteg is leginkább a patikákat választja. A felnőtt lakosság nagyobb részének (63 százalék) fontos a gyógyszertári környezet, 40 százalékuk kizárólag a patikában történő vásárláshoz ragaszkodik OTC termékek esetén is, jellemzően nők, az idősebb korosztályhoz tartozók, alacsony státuszúak. A férfiak, a fiatalabb korosztály tagjai, a gyermektelenek és a magas státuszúak számára kevésbé számít, hol vásárol, mert nincs szüksége gyógyszerész jelenlétére OTC termékek vásárlása esetén.
A vásárlást vizsgálva megállapítható, hogy az értékesítési csatornák körének bővítése nem hatott a fogyasztókra. A patikán kívüli árusítás mindössze a lakosság 3 százalékánál jelentett változást, leginkább a magas státuszú, budapesti, 30 éves kor alatti férfiak esetében.
Vannak, akik gyakran váltogatják a készítményeket, ők elsősorban hirdetésekből, ismerőstől, családtagtól szereznek tudomást a gyógyszerekről, és a mellékhatásokról is a szűk környezetüktől, esetleg az internetről tájékozódnak. Nyitottak a patikán kívüli vásárlásra, vagyis ők veszik meg leginkább a benzinkúton, drogériában és hipermarketekben azt, amire szükségük van. Gyakran vásárolnak egészségpénztári számlára és többet költenek az utóbbi időben – derül ki a Szonda Ipsos felméréséből.
Vannak, akik mindig ugyanazt a már jól ismert márkát választják. Szakember (orvos, gyógyszerész) javaslata alapján vásárolnak és a mellékhatásokról is tőlük tájékozódnak. Ezek a válaszadók a vény nélkül kapható gyógyszerek esetén is ragaszkodnak a patikához. Rájuk nem jellemző az egészségpénztári vásárlás és nem költenek többet az utóbbi időben sem gyógyszerekre. Olyanok is akadnak, akik ha nem is gyakran, de váltogatják a készítményeket. A gyógyszerekkel kapcsolatban fontos információforrás számukra a saját családjuk és a szedéssel kapcsolatos előírásokat gyakran mellőzik. Mérsékelten nyitottak a patikán kívüli vásárlásra, az alternatív helyek közül a hipermarketekben történő beszerzéssel élnek a leginkább. Ők az átlagosnál gyakrabban vásárolnak OTC termékeket az ismerősük egészségpénztári kártyájával/nevére és többségük nem is kíván alanyi jogon élni a közeljövőben ezzel a lehetőséggel. Közülük, akik többet költenek, azzal indokolják, hogy szívesebben választják az öngyógyítást, akik pedig kevesebbet, ők éppen fordítva: inkább orvoshoz fordulnak és bízzák magukat vényköteles gyógyszerekre.
Az internet hozzáféréssel rendelkező felnőtt lakosság a vártnál jóval nagyobb arányban (90 százalék) nyilatkozott úgy, hogy rendszeresen szokott OTC termékeket – beleértve a különböző vitaminkészítményeket és étrend-kiegészítőket – vásárolni. Fájdalom- és lázcsillapításra a válaszadók 84 százaléka; nátha, influenza, köhögés, torokfájás tüneti kezelésére pedig 77 százaléka vásárolt az elmúlt fél évben nem vényköteles termékeket. Az immunrendszer erősítésére, vagy a megnövekedett energiaszükséglet miatt a fogyasztók kevesebb, mint fele (46 százalék) vásárolt ilyen jellegű készítményeket.
Az adagolásról és a mellékhatásokról a legtöbben (86 százalék) a betegtájékoztatóról szereznek tudomást. Az átlagosnál nagyobb arányban fordulnak szakemberhez (orvoshoz, gyógyszerészhez) az idősebb, fővárosi, alacsony státuszú válaszadók, az átlagosnál nagyobb arányban hívják segítségül az internetet a magas státuszúak, és az átlagosnál nagyobb arányban kérdezik ismerőseiket a fővárosi, gyermektelen, középosztálybeli fiatalok. Az utasítások betartásával kapcsolatban 58 százalék válaszolt határozott, 41 százalék általában igennel, míg 1 százalék nem köti magát az előírásokhoz.
A válaszadók egynegyede használ egészségpénztári kártyát vagy vásárol egészségpénztári számlára, akik közül minden harmadik nem a saját nevére, hanem családtagjuk, kisebb százalékban pedig ismerősül nevére vesz vény nélkül kapható termékeket. Az egészségpénztári tagság, valamint az ilyen jellegű kártyával vagy számlára történő vásárlás lehetősége nagyobb arányban hatott a fogyasztókra, mint az értékesítési csatornákkal kapcsolatos változások: 17 százalékban nyilatkoztak úgy, hogy amióta tudnak élni ezzel a lehetőséggel, több OTC terméket vásárolnak.
A felmérés arra is kitért, hogy a lakosság becslése szerint változott-e az OTC készítményekkel kapcsolatos költésük a 2007-es évhez képest. A válaszadók 66 százaléka úgy érzi, hogy ugyanannyit, 19 százaléka többet, 7 százaléka pedig kevesebbet költ. A többet költők 69 százaléka a termékek drágulásával magyarázza a költésben bekövetkezett változásokat, de relatíve magas azoknak az aránya is, akik inkább az öngyógyítás mellett döntöttek (34 százalék).
A felnőtt lakosság 44 százaléka márkahűnek vallja magát, 45 százaléka néha vált, míg 11 százaléka gyakran cseréli egyik márkát a másikra. Azoknál, akik mindig ugyanazt a márkát vásárolják, 88 százalékban a jól bevált, megfelelő hatékonyságú termék a magyarázat. Jóval kevesebben hivatkoznak viszont az árra (26 százalék), és közel ugyanennyien idegenkednek az ismeretlen termékektől. A márkaváltók legnagyobb arányban valamilyen külső információ hatására váltanak, elsősorban mások termékajánlása (61 százalék), illetve a figyelemfelkeltő reklámok, hirdetések (33 százalék) miatt pártolnak el. A márkahűségtől függetlenül a termék létezésével kapcsolatban elsődleges információforrás a reklám (55 százalék), elsősorban a többgyermekes nők körében, 46 százalék pedig a gyógyszerészétől hallott róla.
Sok esetben az emberek márkahűségét a nem tudatos tényezők is nagymértékben befolyásolják. Az eredmények azt mutatták, hogy ezeket a tényezőket is figyelembe véve az emberek márkától való elpártolását legnagyobb mértékben a termék beszerezhetősége tudja befolyásolni, a lojalitáson lendíteni pedig a tartósan alacsony árak képesek a leginkább.
A márkalojalitás mozgatórugóit vizsgálva az OTC termékek fogyasztóit három csoportba sorolta a Szonda Ipsos:
A „Befolyásolható reklámzabálók” – zömében nők, magas státuszúak, vidékiek, fiatalok, vagy változó korúak, érettségivel rendelkező vagy diplomás emberek - gyakran váltogatják a készítményeket, elsősorban hirdetésekből, ismerőstől, családtagtól szereznek tudomást a gyógyszerekről és a mellékhatásokról is a szűk környezetétől, esetleg az internetről tájékozódnak. Nyitottak a patikán kívüli vásárlásra, vagyis ők veszik meg a leginkább benzinkúton, drogériában és hipermarketekben azt, amire szükségük van. Gyakran vásárolnak egészségpénztári számlára, s többet költ az utóbbi időben.
A „Megingathatatlanok” – zömében nők, fővárosi lakosok, idősebb korosztályba tartozók, nyugdíjasok – mindig ugyanazokat a már jól ismert márkákat választják. Szakember (orvos, gyógyszerész) javaslata alapján vásárolnak, s a mellékhatásokról is tőlük tájékozódnak. Ezek a válaszadók a vény nélkül kapható gyógyszerek esetén is ragaszkodnak a patikához. Rájuk nem jellemző az egészségpénztári vásárlás, s nem költenek többet az utóbbi időben sem gyógyszerekre.
Az „Örök elégedetlenek” – férfiak, középosztálybeliek, vidéken élők, 30 év alattiak - ha nem is gyakran, de váltogatják a készítményeket. A gyógyszerekkel kapcsolatban fontos információforrás számukra a saját családjuk, s a szedéssel kapcsolatos előírásokat gyakran mellőzik. Mérsékelten nyitottak a patikán kívüli vásárlásra. Az alternatív helyek közül a hipermarketekben történő beszerzéssel élnek a leginkább. Ők az átlagosnál gyakrabban vásárolnak OTC termékeket az ismerősük egészségpénztári kártyájával/nevére, s többségük nem is kíván alanyi jogon élni a közeljövőben ezzel a lehetőséggel. Közülük, akik többet költenek, azzal indokolják, hogy szívesebben választják az öngyógyítást. Akik kevesebbet, éppen fordítva: inkább orvoshoz fordulnak és bízzák magukat vényköteles gyógyszerekre.
