A tárgyalások során ez utóbbi volt az egyik legvitatottabb kérdés. A kormányok a távközlési monopóliumok feldarabolását az infrastruktúra-üzemeltetési és a szolgáltatási részlegek mentén kényszeríthetnék ki a jövőben, biztosítva, hogy az infrastruktúrához a versenytársak is hozzáférhessenek. A távközlési reformjavaslatot eredetileg benyújtó Viviane Reding illetékes biztos a brit példát tartja mérvadónak: a szigetország ágazati felügyeleti hatósága, az Ofcom már korábban elrendelte a British Telecom szétválasztását.
Magyarországon a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) a piacszabályozás végső eszközeként szintén jó megoldásnak, a jelenleg meglévőknél hatékonyabb fegyvernek tartja a szétválasztás kikényszerítésének lehetőségét. A javaslatcsomag immár másfél éve tartó vitájában ugyancsak érzékeny kérdés volt az uniós szintű távközlési felügyelettel kapcsolatos terv. Brüsszel eredetileg egy „szuperhatóságot” képzelt el, 100-150 alkalmazottal, a nemzeti szerveken túllépő jogkörökkel. Ezt azonban az EP és a tagállamok egyaránt elutasították.
A nemzeti felügyeleteket tömörítő European Reuglators Group (ERG) a a bizottságtól és a tagállamoktól egyaránt független intézmény létrehozását szorgalmazza, amelynek fő célja a legjobb szabályozói gyakorlat elterjesztése lenne. Az NHH ugyancsak ezt az álláspontot képviseli, mert a hivatal szerint az új testület legnagyobb mértékben így járulhatna hozzá az uniós távközlési piac egységesítéséhez. Jelenleg egy mindössze 20-25 fővel működő intézmény felállítása tűnik a legvalószínűbbnek.
