Stiglitz: Vége a szabadesésnek, itt a zombik tavasza

 kormányzatok és metaforák változtak, egy dolog azonban ugyanaz maradt: az optimizmus – fogalmaz Joseph Stiglitz, a Columbia Egyetem Nobel-díjas közgazdász professzora.

A jó hír jelenleg az lehetne, hogy talán a szabadesés vége felé járunk, mert a gazdasági hanyatlás lassult, és a válság mélypontja közelinek látszik, esetleg az év vége felé elérjük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a világgazdaság egy robusztus fellendülés előtt állna. Ha el is érjük a mélypontot, az nem ok azoknak a szigorú intézkedéseknek a feladására, amelyeket a globális fellendülés kiváltására foganatosítottak a kormányok.

A visszaesés maga komplex folyamat: a pénzügyi válság egy gazdasági válsággal kombinálva bontakozott ki. Mielőtt elkezdődött volna, az adóssággal agyonterhelt amerikai fogyasztók vásárlásai vitték motorként előre a globális növekedést. Ez a motor most elromlott, és rövid időn belül nem pótolható. Még ha egészségesek lennének is Amerika bankjai, a háztartások vagyoni helyzetében óriási pusztulás ment végbe. A lakosság ugyanis annak feltételezésével vett fel nyakló nélkül fogyasztási hiteleket, hogy az ingatlanok árai örökké emelkednek.

A hitelpiac összeomlása csak súlyosbította a dolgokat. A kölcsöntőke drágulására és a piac zsugorodására gyorsan reagáltak a vállalatok, és csökkentették a készletszintet. A rendelésállomány mindenütt gyorsabban esett, mint a GDP, ez főleg azokat az államokat sújtotta, amelyek elsődlegesen tartós fogyasztási cikkeket és beruházási javakat szállítottak, mert ezek körében a beszerzéseket könnyebben el lehet halasztani.

Néhány területen valóban láthatók az elmozdulás jelei. Ha azonban az alapvető irányzatokat vizsgáljuk, látnunk kell, hogy az ingatlanárak tovább esnek, és már a jelzálogtartozásokra sem nyújtanak fedezetet. Lakások millióinak tulajdonosai nem képesek a víz felett tartani magukat.

A teljes cikk itt olvasható: Terjed a munkanélküliség, és tömegesen érik el a 39 hetes munkanélküli-segélyezés határát.