Kommunista módszerek az acélháborúban - Mi áll a kémvád mögött?
Mint arról korábban beszámoltunk, július 5-én a kínai hatóságok kémkedés vádjával letartóztatták a Rio Tinto általános menedzserét és három másik alkalmazottját. Az ügyben azóta sem született hivatalos nyilatkozat kínai részről, annak ellenére, hogy az ausztrál diplomácia magyarázatot kért a letartóztatásról.
Az acélipari óriásnál történt letartóztatások a szektor szempontjából érzékeny időpontban történtek, jelenleg folynak ugyanis a tárgyalások a Rio és a kínai acélipari vállalatok között a nyersanyag áráról. Az előző évi ármegállapodás április 1-én járt le, az új egyezségnek pedig elvileg június 30-ig kellett volna megszületnie. A múlt év hasonló időszakában az acélárak száguldottak, ez 85 százalékos emelkedéshez vezetett. Idén a kínai Vas- és Acél Egyesület egyértelművé tette, hogy jelentős árcsökkenést szeretne elérni, azonban a keményvonalas taktika a jelek szerint visszafelé sült el - fogalmaz a The Economist.
Május végén a japán és dél-koreai acélgyártók megállapodtak az ágazat három domináns szereplőjével (Rio Tinto, BHP Billiton, Vale) az árcsökkentésről. Kína azonban többet szeretett volna elérni, aminek sem a Rio, sem riválisai nem tettek eleget.
Az acélgyártók legszívesebben egy éves árszerződéssel dolgoznak, ez a legpraktikusabb, mivel a termeléshez hatalmas mennyiségű nyersanyagot kell jelentős ellátó rendszereken átmozgatniuk.
Az, hogy Kínának nem sikerült megállapodnia a vállalatokkal, komoly hasznot hozott, hiszen így a kínai gyártóknak az aktuális árat kell megfizetniük a nyersanyagért. Ez nem csak jóval magasabb az általuk óhajtott árnál, de mintegy 7 százalékkal több annál is, amiben a japán és koreai felekkel megállapodtak a cégek.
Az elemzők szerint Kína jelenlegi hátrányos helyzete a tragikus tárgyalási stratégiával magyarázható. Bármi is legyen a Rio-letartóztatások kimenetele, az ügy a lap szerint komoly árat követel majd. A kémvádakkal a külföldi befektetők legrosszabb rémálmai válhatnak valóra.
