Soros: nemzetközi vagy állami kapitalizmus?

A magyar származású befektető szerint a legtöbbet az Egyesült Államok veszített a krízisben, a legnagyobb nyertes pedig Kína lehet. Előbbi a második világháború után létrehozott Bretton Woods-i rendszer központi szereplőjeként annak ellenére irányító pozícióban tudott maradni mostanáig, hogy közben a nemzetközi pénzügyi rendszer a szinte teljes szabályozottság állapotából a szinte teljes szabályozatlanságéba jutott el. A pénzügyi krízis azonban megrendítette az amerikai hegemóniát. A nyolcvanas évek óta gyűlő folyómérleg-hiányt a világ többi országa - dollártartalékok felhalomzásáért cserébe - évtizedeken át finanszírozta, ám ez most már nem elegendő. A 2007-2008-as jelzálogpiaci válság ugyanis padlóra küldte az amerikai fogyasztókat, akik mostantól nem tudják ellátni a hazai és a világgazdaság "motorjának" szerepét - fogalmazott Soros.

Eközben a kínai kommunista vezetésnek - a piaci mechanizmusok és az egyéni érdekeltség megteremtésével - sikerült felszabadítania az emberek kreativitásában rejlő gazdasági tartalékokat. Eközben a mesterségesen alacsonyan tartott devizaárfolyam révén Peking folyamatosan "lefölözte" a lakosság munkájának eredményeit. Soros szerint a jövőben a bilaterális együttműködésekre építő kínai államkapitalista modell és a nemzetközi kapitalizmus rendszere közül kell választania a világnak. Utóbbinak - miután eddigi formája végzetesen léket kapott - csak akkor van esélye a sikerre, ha gyökeresen meg tud újulni. Ez szerinte azt jelentené, hogy a világ országai valóban globális szabályokat alakítanak ki a pénzügyi piacokra vonatkozóan. Az üzletember éppen ezért egy "új Bretton Woods-i konferenciát" tart szükségesnek, ahol meghatároznák a nagybankok és a pénzügyi piacok szabályozott működésének globális szabályait.

Egy ilyen konferencia esélyeit illetően ugyanakkor szkeptikusan nyilatkozott Soros György. Mint mondotta, Barack Obama elnök megfelelő politikai vízióval rendelkezik, ám más prioritások kötik le az erejét, tanácsadói zöme pedig még mindig hisz abban, hogy a szabad piacok a mostani válság után ugyanúgy helyre tudnak állni, ahogyan a korábbi - kisebb méretű és minőségileg más - krízisek után tették. Ráadásul a pénzügyi élet megmaradt szereplői mostanra látszólag kiheverték sérüléseiket, sőt egyes versenytársaik eltűnésének köszönhetően erősebbek, mint valaha - és ezért mindent megtesznek az ellen, hogy határozott nemzetközi szabályokat alkossanak számukra.

Ez Soros szerint nagyon veszélyes, mert a gazdasági válság a bíztató jelek ellenére messze nem ért véget, sőt gyökeres reformok nélkül nagy esély van arra, hogy 2010-ben vagy később egy újabb törést szenved a világgazdaság.