BUX 42,980.64
-1.26%
BUMIX 3,812.78
-0.04%
CETOP20 1,817.1
-2.13%
OTP 8,990
-2.41%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
+2.80%
0.00%
+5.34%
ZWACK 17,400
+0.87%
0.00%
ANY 1,555
-0.32%
RABA 1,140
+1.33%
-1.44%
0.00%
-1.33%
0.00%
-0.66%
-2.81%
+0.26%
0.00%
+0.31%
OTT1 149.2
0.00%
-0.44%
MOL 2,862
-1.85%
-2.05%
ALTEO 3,000
-0.66%
-3.33%
-0.56%
0.00%
+2.63%
-1.19%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+1.59%
0.00%
0.00%
SunDell 45,600
0.00%
+0.76%
+0.41%
-3.25%
0.00%
+0.37%
NUTEX 11.25
-0.44%
GOPD 12,400
0.00%
OXOTH 3,500
0.00%
+1.42%
NAP 1,230
+2.50%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Magyar gazdaság

Elkerülhetetlen az adóemelés

A növekedés megóvása érdekében a közgazdászok általában a kiadások lefaragását tartják a legmegfelelőbb eszköznek a fiskális egyensúly helyreállításához. Jelenleg azonban nehezen tűnik elkerülhetőnek, hogy a válság miatt keletkezett óriási deficitek csökkentéséhez kisebb vagy nagyobb mértékű adóemeléseket is igénybe vegyenek a kormányok – különös tekintettel az olyan súlyosan érintett államokra, mint Írország vagy Spanyolország. A kérdés sokkal inkább az, hogy hol milyen módon változtatnak – emelnek – az adókon – mutat rá elemzésében az Economist.

A bevétel növelését eltérően kívánják megoldani az egyes kabinetek. Madrid az áfát emeli 16-ról 18 százalékra, a dublini kormány a jövedelemadó felső kulcsát változtatná 41-ről 46 százalékra, és az írekhez hasonlóan az USA-ban, valamint Nagy-Britanniában is a tehetős polgárok terheinek növelését tervezik.

Az adóemelés gazdasági hatásai nemcsak a növelés mértékétől, de az állami bevételek terén bekövetkező változásoktól is függnek. Nyilvánvalóan a nagy emeléssel generált kis bevételbővülés jelenti a legnagyobb terhet a gazdaság számára.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) vonatkozó tanulmánya szerint a vagyon-, illetve a fogyasztási adók veszélyeztetik legkevésbé a gazdasági növekedést. Ezzel szemben a jövedelemadók – különös tekintettel a cégekre kivetettekre – a legkevésbé „konjunktúrabarátak”. A fogyasztási adók arányának növelése a jövedelemadók rovására ezért a GDP pozitív változásához is hozzájárulhat.

A legtöbb adórendszer esetében egyébként az figyelhető meg, hogy növekedésbaráttá váltak az elmúlt évtizedekben. Az OECD országaiban alkalmazott legmagasabb jövedelemadó-kulcs átlaga például 70-ről 40 százalékra mérséklődött 1981 óta, elsősorban az USA-nak és Japánnak köszönhetően.

Az Egyesült Államok adórendszere azonban még így is a világ egyik legkevésbé hatékony szisztémájának számít, ez elsősorban a jövedelemadóktól való túlzott függés következménye. Az európai rendszerek relatív előnye ezzel szemben, hogy a meglehetősen nagy szociális elvonások ellenére is a bevételeik jelentős részét hatékony adófajtákból, például az áfából nyerik.

Elsősorban a szövetségi berendezkedésű országoknál fordulhat elő azonban, hogy a forgalmi típusú adók sem működnek hatékonyan. Brazília és India is régóta küzd áfarendszerének megreformálásával, Kína esetében pedig a magas megtakarítási ráta miatt probléma, hogy a kormány nagyban támaszkodik fogyasztási típusú adókra.

Az adóstruktúrákkal kapcsolatban ugyanakkor nemcsak a hatékonyság számít fontos kérdésnek, hanem a méltányosság, illetve az eladhatóság is. Miközben például a vagyonadóknak alig van torzító hatásuk, rendkívül népszerűtlenek a választók körében. A hatékonynak számító áfa pedig nagyobb terhet jelent a szegényebbek számára, akik jövedelmük nagyobb hányadát költik fogyasztási cikkekre. Ennek ellenére a jelenlegi súlyos fiskális helyzetben – a világ nagy gazdaságainak esetében legalábbis – a hatékonyság előtérbe kerülésére lehet számítani.






Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek