Magyar gazdaság

Valutapiaci káosz – Útban vagyunk az új rendetlenség felé

Újra itt van a valutapiaci káosz, és ez még hangsúlyosabbá teszi az igényt a nemzetközi pénzügyi rend felülvizsgálata iránt. A dollár és a font sterling gyors hanyatlása – valamint a dollárhoz minden eddiginél szorosabban kapcsolt jüan gyengülése – egyaránt táplálja a feszültségeket – írja a Világgazdaságban Harold James, a Princeton Egyetem történelemprofesszora.

Újra kísért az 1930-as évek szelleme, főleg a kompetitív leértékelések és a kereskedelmi előnyök miatti félelem formájában. Az amerikai pénzügyminiszter, Timothy Geithner máris valutamanipulációval vádolta meg Kínát.

A valutapiaci rendteremtésnek két – egymással éles kontrasztot mutató – módja van. Az első egy nemzetközi konferencia, amelyen szakértők modelleket ajánlhatnának az árfolyamok meghatározásához, a politikusok pedig ezek alapján egyezkedhetnek. Ilyen rendezési módra eddig a Bretton Woods nevéhez kötött, 1944-es konferencia kínált egyetlen, sikeres példát, az itt elhatározott árfolyamok ennek ellenére irreálisnak bizonyultak, mert idővel nagy horderejű paritáskiigazítások váltak szükségessé.

Más valutáris konferenciák viszont lehangoló bukással végződtek. Richard Nixon elnök „a világ legjelentősebb monetáris megállapodása” minősítéssel illette 1971-ben a Smithsonian egyezményt, amely nem sokkal rá máris romokban hevert, és helyette a világ áttért a lebegő árfolyamok általános rendszerére.

Később, az 1987-es Louvre-konferencián nem is kötöttek egyezményt, a megbeszélteket később egyesek úgy értelmezték, hogy félig-meddig rögzített árfolyamok alkalmazását vitatták meg, ezt a nézetet azonban a német Bundesbank soha nem osztotta. A történelem azt sejteti, hogy a valutákról és a tartalékokról folytatott kollektív egyezkedés aligha sikerül.

A rendteremtéshez a második út az lehetne, hogy az államokon belül kell először konszenzusra jutni a monetáris politika szilárd megalapozásáról. Ha pedig ezeket az elveket az országok kölcsönösen elismerik, abból kialakulhat egy stabil nemzetközi monetáris rendszer. Ilyen konszenzusok megteremtésére először egy évszázada tettek kísérletet, akkor a bizalom alapját az aranystandard alkotta.

Az utóbbi idők globalizációs folyamatai közepette a bizalom az emberi intellektusnak a problémák megoldásában tanúsított erejétől függött. Az leküzdése és a „nagy önmérséklet” az utóbbi három évtizedben szilárd alapot teremtett a világgazdaság döntő hányadának liberalizálásához, a bizalom megerősítéséhez, a és a prosperitás kiterjesztéséhez.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható

arany Bundesbank geithner Bretton Woods Princeton Harold James valutapiac
Kapcsolódó cikkek