Bár a gazdasági válság az üzleti szféra egésze számára súlyos próbatételt jelent, de igazából azokat az ágazatokat érinti legfájóbban, amelyek a korábbi időszakban az elhibázott gazdaságpolitikából a legtöbbet profitáltak. Inkább csak a jobb megértés kedvéért említek két tevékenységi kört, ahol különösen szembeötlő a makrogazdasági és az üzleti szereplők érdekeinek ütközése. Ezek közül az egyik leggyakrabban szereplő ágazat az autókereskedelem.
Az érintettek érthetően azt az időszakot sírják vissza, azt a gazdaságpolitikát helyeslik, amikor az éves autóeladások száma jóval meghaladta a 200 ezres darabszámot, és súlyos hibának vélik a roncsprogram hazai elvetését, a hitelezési és a korábbi kedvezmények megszüntetését. Ezzel szemben kívülállóként a makrogazdasági összefüggések alapján aligha a mostani kényszereket ítélhetjük elhibázottnak, hanem éppen ellenkezőleg.
Tudni kell, hogy 2002 és 2007 között a száz lakosra jutó gépkocsieladások számában az európai rangsorban előkelő helyen szerepeltünk. A mesterségesen felpumpált keresletre kiépült értékesítési infrastruktúra és a vállalatok száma irreálisan sok, valószínűleg normális körülmények között fele sem tud tartósan a piacon maradni. Természetesen nem arról van szó, hogy a hazai gyorsabb motorizáció, a korszerűbb gépkocsiállomány ne lenne kívánatos.
A valós fizetőképességet jócskán meghaladó korábbi autóeladásokat azonban mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az eladásokban a hitelre történő értékesítés vált meghatározóvá. Bár a világválság láthatóbbá tette a fizetőképes kereslet és a tényleges autóvásárlás közötti szakadékot, de ettől függetlenül előbb-utóbb a válság nélkül is súlyos fizetési problémák jelentkeztek volna.