Bauer Tamás Róna Péter korábbi cikkére reagálva leszögezi: a közgazdász valójában amiatt vádolja a szocialistákat és szabad demokratákat, hogy szerepet vittek a tervgazdaság lebontásában, a piacgazdaság intézményrendszerének felépítésében, a hatalom megosztásának logikáját követő demokratikus politikai rendszer megteremtésében, valamint abban, hogy Magyarország szervesen integrálódott az európai gazdasági térbe. Szóvá teszi, hogy én üdvözlöm a kapitalizmus megdöntésére irányuló törekvés szociáldemokrata feladását – eszerint ő kitartana mellette.
Kritikája mögött összehasonlítási alapként és elérendő állapotként jól érzékelhetően valamiféle közvetlenül közösségi berendezkedés húzódik meg, amely szemben áll a gazdasági érdektagoltságot elismerő és áthidaló piacgazdasággal, illetve a társadalmi érdektagoltságot kezelni képes politikai pluralizmussal. Az általa elképzelt baloldali álláspont hadat üzen az egyén autonómiájának, önmegvalósításának, nála a közösségi célok eléréséhez az egyéni törekvések mellőzésén át vezet az út. Az effajta, közvetlenül közösségi berendezkedés koncepcióját nevezzük hagyományosan kommunizmusnak. Kipróbáltuk, nem működött, zsarnokságba torkollott.
A modern szociáldemokrácia ezzel szemben – a liberalizmussal és a konzervativizmussal együtt – adottságnak tekinti, hogy a világ kapitalista gazdasági rendszerben működik – fogalmaz Bauer Tamás a Népszavában. A szociáldemokrácia e keretek között keresi a jövedelmi és vagyoni különbségek tompításának, kiváltképp pedig az esélyegyenlőtlenségek mérséklésének reális lehetőségeit. A társadalom olyan, méltán közösnek tekinthető céljai, mint a jólét növelése, a társadalmi különbségek mérséklése, a mobilitás, a környezetvédelem, a tapasztalatok szerint csak a vállalkozói szabadsága és az egyéni szuverenitás tiszteletben tartása mellett, s nem azoknak az erőszakos „közösség”, vagyis az állam alá gyűrésével érhetők el.
A liberálisoknak az a felfogása, hogy az állam és a társadalmat integráló többi intézmény a nemzeti közösséget mint szabad, szuverén egyének együttesét kezeli, s nem kényszeríti tagjait szabadságuk feladására, a huszadik század második felére a szociáldemokraták és konzervatívok által is elfogadott liberális minimum alapjává vált, s erre épülnek Európa és Észak-Amerika szabad társadalmai. Ezzel állt szemben a kelet-európai szocializmus, s láthatóan ezzel szemben fogalmazza meg ellenérzéseit Róna is, amikor szocialisták és szabad demokraták együttműködését ostorozza.
Magyarország a szocialisták és szabad demokraták kormányzása idején szabadabb ország volt, mint a jobboldali kormányok alatt, s – minden gazdaságpolitikai hibájuk mellett is – többet tettek a társadalom jólétének növeléséért, a társadalmi különbségek mérsékléséért, mint a jobboldal. Amikor a magyar baloldal – amibe a mi viszonyaink között, a huszadik századi magyar progresszió tradíciójára építve indokolt a liberálisokat is beleérteni – nehéz helyzetben van, kár volna elvitatni tőle azt, amire büszke lehet, s olyan archaikus kollektivizmus mércéjével mérni tevékenységét, amelynek a huszonegyedik században nincs realitása.
