Jóléti állam lehet Kína
A hatalmas összegű állami élénkítő intézkedéseknek köszönhetően Kína lábalhat ki legkorábban a gazdasági válságból – mutat rá az OECD, amelynek prognózisa szerint a világ második legnagyobb nemzetgazdaságának számító ország öt-hét éven belül az első számú ipari terme-lővé válhat. A jelentés szerzői ugyanakkor óvnak attól, hogy a növekedés fenntartása érdekében Peking továbbra is az eddigihez hasonló mértékben ösztönözze a gazdaságot; ehelyett a nyugdíjrendszerbe, az egészségügyi és szociális ellátásokra, illetve az oktatásba kellene az eddiginél sokkal több közpénzt pumpálni.
Az ilyen, hosszú távon megtérülő beruházásokra széles mozgástere van a kínai kormányzatnak, hiszen az államadósság szintje 2008-ban mindössze a GDP 21 százalékára rúgott, és az élénkítő csomagok nyomán sem várható 3 százalékpontnál nagyobb emelkedés. A szociális transzferek növelése egyúttal mérsékelheti a jelenleg túlságosan magas egyéni megtakarítási rátát is, amely jórészt éppen az egészségügyi, szociális és időskori ellátás bizonytalansága miatt alakult ki.
A látványos gazdasági fejlődés nyomán szakadéknyira nőtt társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése az elmúlt években is szerepet kapott a pekingi politikában, de az eredmények még messze nem elégségesek – fogalmaz az országjelentés. Így például a korábbinál szélesebb körre terjesztették ki a szociális ellátásokat, de a nagyvárosi körzetekben nem hivatalosan munkát vállaló tömegek (becslések szerint az ott dolgozók több mint 40 százaléka) még mindig alig részesülnek ezekből. A jövedelmi különbségek az utóbbi években valamelyest mérséklődtek – részben a városokban munkát vállaló falusiak hazautalásainak és a kevésbé fejlett nyugati országrészek felzárkóztatását célzó fejlesztési tervnek köszönhetően –, de nemzetközi összehasonlításban továbbra is igen nagy a szórás. Ráadásul a reformlépések közül jellemzően éppen azok nem valósultak meg maradéktalanul, amelyek a társadalmi kohéziót voltak hivatottak erősíteni.
A további előrelépéshez az OECD szerint elengedhetetlen a munkaügyi regisztráció (hukou) rendszerének gyökeres reformja: a vidéki és a városi körzetek közötti határokat ugyanúgy le kell bontani, mint a különböző városok és tartományok közöttieket. Az egészségügyi, szociális és nyugellátás terén a jelenleg nagyrészt helyi hatásköröket tartományi, majd nemzeti szinten kell összefogni, hogy biztosítani lehessen a gazdaság fejlődéséhez szükséges munkaerő-áramlás és urbanizáció zavartalanságát.
A nyugdíjrendszerben jelenleg számos eltérő struktúra létezik földrajzi, illetve szakmai törésvonalak mentén, és az idősek jó részének egyáltalán nincs garantált nyugdíja. Ez a helyzet a Kínában is egyre súlyosabb gondot jelentő elöregedés és a társadalmi változások (a családi kapcsolatok lazulása) nyomán tarthatatlan, így a központi kormányzatnak át kell vennie a nyugellátás megszervezését a vidéki körzetekben az erre képtelen helyi hatóságoktól.
Az általános nyugdíjjogosultság bevezetése ugyanakkor azt is magával vonja, hogy a különböző jogosult csoportok számára a jelenleg nagyon alacsony nyugdíjkorhatárt emelni kell – figyelmeztetnek szakértők. Hasonlóan nagy feladatok várnak Kínára a munkaerő hosszú távú fejlesztését szolgáló oktatás és az egészségügy terén. Utóbbi szektorban tavaly hirdették meg azt az ambiciózus programot, amely szerint 2020-ra mindenki számára elérhetővé válik az alapellátás. Erre az első években a GDP 0,8 százalékának megfelelő összeget (850 milliárd jüant) költenének, ám az OECD szerint ennél sokkal többre lesz szükség ahhoz, hogy az egészségügyi infrastruktúra vagy például a megelőző ellátás is felnőjön a „jóléti” államban szükséges szintre. TG
