Felértékelődő szürkeállomány
Az MTA Kísérleti Orvostudományi Intézetének főigazgatója egy sajtóbeszélgetésen mondta el véleményét a tudományos életről, és a hazai körülményekről. A szakember szerint az elmúlt két évtizedben erkölcsileg ment rossz irányba az egész ország. Az állampolgárok azt látták a politikusoktól, hogy a hazugság elfogadottá vált, így ők sem váltak jogkövetőkké. Nem igaz tehát, hogy a globális válság sodorta veszélybe a magyar gazdaságot, hiszen az már eleve leromlott állapotban volt – tette hozzá.
A XXI. Század a tudományé, és a magyarok ezen a téren nagyon sokat adtak a világnak a múltban – mondta a Széchenyi-díjas orvos, aki többek között az agykutatás terén vált világhírűvé. A világban folyó versenyben a korábbiakban oda áramlott a tőke, ahol a természeti erőforrások voltak, most viszont a tudást keresi. A lisszaboni program már egyértelmű, hogy elbukott, hiszen máig nem költi Európa a GDP-je 3 százalékát innovációra – érvelt Vízi E. Szilveszter. Ez az arány ráadásul nálunk még mindig csak 1 százalékos, pedig a tudós szerint érdemes nálunk is a k+f-be fektetni, a bedolgozás nem túl kecsegtető perspektíva.
Cáfolta a szakértő, hogy gyenge lenne a magyarországi oktatás, mint mondta, ezt még az utóbbi nyolc évben sem sikerült elrontani. A magyar pedagógusokat még mindig jobbnak tartja, mint a nyugatiakat, habár a jelenleg kiadott tankönyvek színvonalát erőteljesen kritizálta. Azt is kiemelte, hogy itthon még mindig nagyobb rangjuk van a tudósoknak, mint például az üzletembereknek, ami Amerikában például nincs így. A felsőoktatásban zajló bolognai folyamatot azonban kritizálta, mint mondta: szerencsére a jogi és az orvosi képzésen nem ment át a reform, amely az angolszász képzési rendszerre lett kitalálva.
A gyógyszeripar példáján azt is bemutatta a kutató, hogy lehet itthon sikeresen kutatást folytatni. Példaként kiemelte a Richtert, amely forgalmának 10 százalékát fordítja k+f-re, és árbevételének mintegy négyötöde exportból származik. Az állam szerepét is hangsúlyozta ezen a téren, mint lapunknak elmondta, azért érdemes itt beavatkozni, mert a magántőke túl rizikósnak tartja a sokszor 15-20 év alatt realizálódó újításokat. A bankok a már működő dolgokat finanszírozzák szívesen, ám az nagyon hosszú idő, amíg az ötletből kész termék lesz – mondta az akadémikus.
