Már egész jól alakul a maginfláció
Az idén megmarad a negatív kibocsátási rés dezinflációs hatása, ez a maginflációs tételekben jelentkezik markánsan. A maginfláció és ezen belül a piaci szolgáltatások inflációja 2010 végére historikus mélypontra kerülhet. Az alacsony szintet a gyenge belső kereslet és a laza munkapiaci feltételek támogatják. A nemzetközi konjunktúra által felhajtott energiaárak, valamint a szabályozott árú termékek inflációja ezzel szemben inflációs nyomást jelent, ennek következtében a fogyasztóiár-index az év második felében az indirektadó-emelés hatásának a kiesése után is 4 százalék közelében maradhat. Bár a hazai gazdaság kibocsátása teljes előrejelzési horizonton a potenciális szint alatt maradhat, ám a belföldi kereslet élénkülése nyomán 2011-től a maginfláció is fokozatos emelkedésnek indul. 2012-ben az importált hatások mellett már az élénkülő belföldi kereslet is gátját jelentheti a további dezinflációnak, ez az emelkedő maginflációs pályában is jelentkezik. Összességében a monetáris politika időhorizontján az infláció szintje a 3 százalékos cél közelében alakulhat.
Az MNB várakozásai szerint a recesszió 2009-ben véget ért, 2010-ben a GDP negyedéves bázison már növekedésnek indult, és az éves átlagos indexben is érzékelhető emelkedés valószínűsíthető. A fordulat a bővülésben elsősorban a globális konjunktúrának köszönhető. Az ázsiai gazdasági régió dinamikus keresletnövekedése részben közvetlenül, részben főbb európai kereskedelmi partnereink – elsősorban Németország – kivitelén keresztül húzza magával a hazai exportszektort. A nemzetközi fiskális élénkítő intézkedések hatása és a vállalati készletfeltöltések is kedvezőbben alakultak, ez ugyancsak a rövid távú exportkilátásokat javítja.
Az elmúlt időszak adatai némileg kedvezőbb képet sugallnak a háztartások fogyasztásáról. Ezen elmozduláshoz az elmúlt hónapokban lecsökkent makrogazdasági bizonytalanság, az elmúlt negyedévek erős pénz- és tőkepiaci korrekciója, valamint az alacsony szintre süllyedő reálkamat is hozzájárulhatott. Ugyanakkor a szektor jövedelemkilátásai, a tartósan nagy munkanélküliség és a bankrendszer korábbiaknál lényegesen visszafogottabb hitelaktivitása rövid távon továbbra is visszafogott fogyasztási aktivitást indokol, így 2010-ben a tavalyihoz képest még érezhetően alacsonyabb lakossági fogyasztási kiadásra lehet számítani. A jövedelmek emelkedésének hatására növekedésnek induló fogyasztás csak 2011-től járul hozzá a hazai konjunktúrához, ezt vélhetően a bankrendszer hitelezési hajlandósága is támogatja majd.
A vállalati bruttó felhalmozás ez évre valószínűsíthető növekedése elsősorban a korábban vártnál gyorsabb készletfeltöltéshez, valamint néhány egyedi beruházáshoz köthető. A lakossági szektornál ezzel szemben még 2010-ben is a beruházások erőteljes visszaesése várható, így nemzetgazdasági szinten csak 2011-től élénkülhet számottevően az állóeszköz-felhalmozás.
A visszaesés időszaka alatt a vállalatok az aktuális keresleti viszonyokhoz képest nagyobb munkaerő-állományt tartottak meg, hogy ezzel az elbocsátással, majd toborzással járó költségeket minimalizálják. Emiatt, valamint a munkatermelékenység növekedésének köszönhetően a fellendülést eleinte várhatóan nem kíséri a foglalkoztatás hasonló dinamikájú bővülése. A versenyszférában foglalkoztatottak létszáma csak 2011-től indul lassú emelkedésnek, a munkanélküliség szintje a teljes előrejelzési horizonton magas maradhat. A korábban vártnál kedvezőbb konjunktúra és a nagyobb infláció így a laza munkapiacnak köszönhetően 2011 végéig nem jár a versenyszféra béreinek gyorsabb növekedésével. A következő években a reálbérek dinamikája várhatóan elmarad a termelékenység bővülésétől.
A külső és a belső kereslet dinamikája közti elnyílás a munkapiacon belül is szektorális különbségekhez vezet: a feldolgozóiparban hamarabb várható a bérinfláció gyorsulása és a létszámbővülés, mint a piaci szolgáltató ágazatokban.
A fogyasztás lassú felívelése ugyan növekvő importkeresletet vetít előre, ám a kedvezőbbé váló külső kereslet részben ellensúlyozhatja az élénkülő belső felhasználás egyensúlyrontó hatását, így a reálgazdasági egyenleg szintje középtávon is a korábbi években tapasztaltnál lényegesen kedvezőbb maradhat. A külső finanszírozási képesség csak az előrejelzési horizont végéhez közeledve csökkenhet érdemben.
A költségvetési prognózis a tervezettnél nagyobb kiadások és az elmaradó bevételek következtében a hivatalos hiánycélnál több mint 0,5 százalékponttal magasabb szintű 2010-es hiányt jelez. 2011-től csökkenő hiánypálya várható. Az államadósság várhatóan 2010-ben stagnál, majd lassú ütemű mérséklődés várható.
A reálgazdasági előrejelzés szempontjából a legfontosabb kockázati tényezőt a külső kereslet alakulása jelenti. Az elmúlt negyedévekben megfigyelt dinamikus növekedése a fejlett gazdaságok jelentős mértékű eladósodása mellett zajlott le. Tekintve, hogy az adósságpálya fenntarthatósága egyre nagyobb figyelmet kap a befektetői döntésekben, a fiskális kiigazító lépések már rövid távon is szükségessé válhatnak, ez a hazai gazdaság növekedési kilátásait is negatívan befolyásolná, miközben vélhetően mérsékelné az importált inflációs hatások mértékét.
Az inflációs kilátások tekintetében azonban továbbra is kockázatot jelent a várakozások jelenleg is magas szintje. A várakozások lassú alkalmazkodása a gazdasági bővülés élénkülésével ismét az infláció gyorsulásában jelentkezhet. A hosszabb távú inflációs folyamatok tekintetében további kockázatot jelenthet az alkalmazott olajárfeltevés gyenge és általánosan egy alacsonyabb infláció irányába torzító előrejelzési képessége. Ezen hatásokat figyelembe véve összességében a külső keresleti kockázatok miatt a növekedésben lefelé (alacsonyabb bővülés irányába) mutató, míg az inflációban erősen felfelé mutató kockázatok láthatók az alappályához képest.
