A világválság megjövendölése nyomán nagy prognosztikus tekintélynek örvendő Roubini professzor két munkatársával közösen jegyzett rövid cikkében a külföldi befektetők szempontjából tekinti végig a magyar gazdaságpolitika legfrissebb fejleményeit – a Bajnai-kormány megszorító intézkedéseitől a Fidesz választási ígéretein át, egészen a múlt heti, a kormánypárt vezetésétől származó megnyilatkozásokig –, és nem szavaz bizalmat a Forbes hasábjain Orbán Viktor most bejelentett akciótervének.
A cikk érvelése nem a terv tartalmával foglalkozik elsősorban, hanem a bejelentését megelőző hitelvesztéssel, illetve a visszaszerzési kísérletben neki tulajdonított szándékokkal. A szerzők szerint a Fidesz gazdasági céljai kezdettől homályosak voltak, a kampány során kevés konkrétum került a programról nyilvánosságra, de az világos volt: szakítani kívánnak a Bajnai-kormánynak a befektetők bizalmát apránként elnyerő politikájával.
A fideszes vezetők múlt heti nyilatkozatai nem tartalmuk miatt riasztóak Roubiniék szerint. Minden komoly nemzetközi elemző tisztában van vele, úgymond, hogy Magyarország nem Görögország, félő azonban, hogy a felelőtlen szavak egy felelőtlen költségvetési politika előhírnökei.
Magyarországnak muszáj valamit kezdenie a 80 százalékára rúgó államadósságával, a Fidesz-kormánynak nemkülönben a nyilatkozatok nyomán kialakult hitelvesztéssel – ennek a produktuma az akcióterv. Roubiniék négy momentumot emelnek ki a 29 pontból: a rendkívüli bankadót, a megnyírbálását, a társasági csökkentését, valamint a devizaalapú jelzáloghitelek betiltását. A megjegyzésük evvel kapcsolatban csupán annyi: a hiánylefaragás tekintetében nem konzekvens [a társaségi adócsökkentés bevételcsökkentő hatású – a szerk.], ráadásul ennyi nem biztos, hogy elég az IMF-nél kialakudott 3,8 százalékos GDP-arányos deficit tartásához. Mellékesen jegyzik meg, hogy a nagy ellátórendszereket érintő strukturális reformokról szó sem esik benne...
Igencsak baljós momentumnak ítélik Roubiniék a hivatalban lévő jegybankelnök elleni, offshore-lovagozó kiszólásókat, illetve a pártvezetés köréből érkező, az MNB monetáris politikáját érintő bírálatokat. A „kármentő” akcióterv deficitcsökkentéssel kapcsolatos inkonzisztenciája, és a követendő monitáris politikával kapcsolatos ellentmondások miatt fölöttébb kétségesnek tartják a szerzők a magyar gazdaságpolitika irányát.
