A tapasztalatok szerint sok hazai vállalat mégsem él az igénybe vehető könnyítésekkel – ugyanis nem ismeri azokat.
Pedig a nemzetközi tapasztalatok szerint iparágtól függően akár a társaságok teljes árbevételének 20 százalékát is elérheti a k+f-hez kapcsolódó költségek aránya – mutat rá Kövesdy Attila, a Deloitte adóosztályának vezetője. Miközben ez a szint Magyarországon is hasonló lehet, a vállalatok a kutatás-fejlesztés kapcsán felmerülő lehetőségeknek, így az ezzel összefüggő adókedvezményeknek is gyakran csupán a töredékét használják ki.
Ennek oka, hogy sok vállalkozás nincs tisztában azzal, pontosan mi is számít k+f-nek, így sokan azt sem tudják, saját tevékenységeik közül mi minősülhet ilyennek. A kérdés eldöntésében segítséget jelenthet az OECD úgynevezett Frascati-kézikönyve, amely iparágakra bontva részletes útmutatást tartalmaz a k+f tevékenységek azonosításához. A könyv következetesebb hazai alkalmazását eredményezheti az ez év elején életbe lépett magyar jogszabályváltozás, amely a kézikönyvet jelöli meg hivatkozási alapként a k+f tevékenységek vonatkozásában.
„A sokféle hazai, kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos adókedvezmény közül az egyik legkevésbé ismert lehetőség, hogy a kifejezetten ilyen jellegű tevékenységet végző dolgozók bérköltségének 10 százaléka direkt adókedvezményként vehető figyelembe a vállalatoknál, egészen a társasági adó 70 százalékáig” – szögezi le Bagdi Lajos, a Deloitte adómenedzsere. Kis- és középvállalatok esetében ez a kedvezmény egy speciális szabálynak köszönhetően tovább növelhető, méghozzá a vállalat által alkalmazott szoftverfejlesztők bérköltségének 15 százalékával – teszi hozzá.
Ennek megfelelően a kis- és közepes méretű cégek a szoftverfejlesztő tevékenységet végző dolgozóiknak kifizetett bérköltségnek összesen a 25 százaléka után vehetik igénybe az adókedvezményt, négyéves időtávon, „lépcsőzetes” elosztásban úgy, hogy a 25 százalékos plafont a negyedik év végére érhetik el.
Ez a régióban egyedülálló szabályozás minden olyan vállalat számára előnyös lehet, amely szoftverfejlesztőket foglalkoztat, az IT-szektorban tevékenykedő hazai cégek jelentős része pedig éppen ilyen feltörekvő kkv – vélik a Deloitte szakértői. A társasági adóról szóló törvény egyébként széles spektrumot határoz meg arra nézve, ki sorolható a szoftverfejlesztők közé: idetartozik mindenki, aki szakirányú egyetemi vagy főiskolai oklevéllel rendelkezik és szoftvereket, adatbázisokat kutat, tervez vagy fejleszt, illetve programokat, „rutinokat” ír, tesztel, vizsgál.
A kedvezmény igénybevétele esetén ugyanakkor hasznos, ha a vállalat egyértelműen bemutatja az általa alkalmazott szoftverfejlesztők tevékenységét a munkaköri leírásukban, vagy például részletes munkaidő-nyilvántartást készít ezen munkatársak esetében.
Fontos lehet a kis- és közepes méretű vállalatok számára az a 2010. január 1-jével életbe lépett adótörvény-változás is, amelynek értelmében az iparűzési adó alapja csökkenthető a k+f tevékenység közvetlen költségével: a korrigált forgalom jellemzően 2 százaléka körüli iparűzési adó alapja az eladott áruk beszerzési értékén, az anyagköltségen és a közvetített szolgáltatások értékén felül immár a k+f közvetlen költségével is csökkenthető.
A nagyvállalatok mellett mindez a k+f-intenzív, vagyis sok kutatás-fejlesztési tevékenységet végző kkv-k számára is komoly lehetőséget jelent, hiszen az ilyen profilú cégek költségeinek jelentős hányadát általában a k+f kiadás teszi ki. Ezek a vállalatok iparűzésiadó-alapjukat az eladott áruk beszerzési értéke, az anyagköltség és a közvetített szolgáltatások értéke mellett egy jelentős összegű kutatás-fejlesztési költség levonásával gyakorlatilag szinte nullára csökkenthetik – ez egy közepes méretű vállalat esetén sokszor több millió forintos megtakarítást jelent. KR
