Az adó mértékét olyannyira képesek módosítani egyéb tényezők, könnyítések, részletszabályok, hogy az első ránézésre alacsony adókulcs is takarhat viszonylag magas elvonási szintet. Hazánk esetében erről szerencsére nincs szó, ám bizonyos feltételek kedvezőbbek a környező országokban, mint nálunk.
Különösen a válság közepette kiemelkedő jelentőségű kérdés többek között, hogy a veszteségeket a következő évi adóalapok terhére el lehet-e számolni. A magyar szabályozás szerint a veszteségelhatárolásnak – alapesetben – nincs időbeli korlátja, így a cégek a tavalyi, netán idei veszteségüket döntésük szerint még évekig érvényesíthetik későbbi adókötelezettségük rovására. Ezzel szemben Csehországban és Szlovákiában ötéves időlimit van hatályban, az is igaz azonban, hogy néhány nyugat-európai adószisztéma lehetővé teszi a veszteségek visszafelé történő elszámolását is. Francia- és Németországban, valamint Nagy-Britanniában tehát lehetőség van az előző év eredményét is csökkenteni az adott évi mínuszok mértékével.
Fontos kérdés a céltartalékokkal kapcsolatos szabályozás is. A feltételes kötelezettségekre képzett céltartalékokkal egyik térségbeli államban sem lehet csökkenteni az adóalapot, a kétes vagy behajthatatlan követelések leírására azonban mind a cseh, mind a szlovák adórendszerben van mód céltartalékot képezni. Magyarországon erre nincs lehetőség.
Talán ennél is lényegesebb kérdés az osztalékadó megléte. Vannak olyan uniós országok, ahol az osztalékban részesülő tulajdonos szja-kötelezettségébe eleve beszámítják a megfizetett társasági adót, így kerülve el a „kettős adóztatást”. Teljes értékű beszámításra csak Máltán van lehetőség, míg az észteknél – egyedülálló módon – csak a kiosztott nyereségre vonatkozik társasági adó, a vállalatnál maradó rész pedig mentesül a társaságinyereség-adó alól. A dilemmát Görög- és Lettország, valamint 2004 óta Szlovákia is úgy oldotta meg, hogy teljes egészében eltörölték az osztalékadót.
Ezzel szemben Magyarországon nemcsak hogy létezik osztalékadó, hanem annak elszámolása kifejezetten bonyolult lehet. Igaz, ennek hátterében éppen az áll, hogy bizonyos esetekben a szabályozás igyekszik kedvezményes, 10 százalékos kulcsot alkalmazni a kifizetett osztalékra. Utóbbira akkor van lehetőség, ha az vagy osztalékelőleg valamely uniós államban működő, tőzsdére bevezetett értékpapírból származik – mutat rá Marczin Mónika, az RSM DTM tanácsadó cég adópartnere. Minden más értékpapír esetében azonban 25 százalékos személyi jövedelemadót kell levonni a magánszemély tulajdonostól. További nehezítés, hogy az osztalékelőlegből nem, a kifizetett, 25 százalékkal adózó osztalékból bizonyos limitig le kell vonni a 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást (eho). A limit meghatározása sem egyszerű: adott évben mindaddig vonni kell az ehót a magánszemély jövedelméből, amíg a már befizetett egészségbiztosítási járulék, egészségügyi szolgáltatási járulék, valamint az eho együttes összege el nem éri a 450 ezer forintot. Az evások mindez alól mentesülnek, itt ugyanis osztalékot vagy osztalékelőleget sem személyi jövedelemadó, sem egészségügyi hozzájárulás nem terhel.
Csak remélni lehet, hogy a beharangozott szja-csomag keretében könnyebbé válik az osztalékadó elszámolása, netán meg is szűnik ez az adónem.
Félretéve
Az uniószerte egységes társaságiadó-alap ötlete az elmúlt bizottsági periódus egyik fontos kérdése volt, az illetékes biztos, Kovács László legalábbis többször felvetette ennek szükségességét. A tagállamok ellenállása miatt azonban a harmonizálással kapcsolatos indítvány egyelőre lekerült a napirendről.
