A látványos öszszeütközést sikerült ugyan elkerülniük, de érdemi megállapodásra sem jutottak pénteken véget ért csúcstalálkozójukon a G20 állam- és kormányfői Szöulban. A kétsebességessé vált gazdasági fellendülés nyomán kiéleződött feszültségek kezelését illetően az egyetértés mindössze annak a leszögezéséig terjedt, hogy „a koordinálatlan gazdaságpolitikai lépések mindenki számára csak rosszabb eredménynyel járnának”. A koordináció mikéntjével kapcsolatos részletek kidolgozását viszont az állam- és kormányfők pénzügyminisztereikre hagyták.
A csúcs záróközleménye az ellenérdekelt felek mindegyikét igyekezett legalább részben elégedetté tenni. A jüan alulértékeltségére panaszkodó Egyesült Államok kívánalmának megfelelően – ám Kína megnevezése nélkül – a G20 vezetői ígéretet tettek arra, hogy a piacok által meghatározott árfolyamok irányába mozdulnak el. Az amerikai Fed pénzteremtési akciója miatt Washingtont a dollár tudatos gyengítésével vádoló országok megnyugtatására ugyanakkor a szöveg azt is tartalmazza, hogy a G20 tagjai tartózkodnak „a kompetitív leértékelésektől”.
A spekulatív tőkebeáramlás felgyorsulásával küszködő feltörekvő gazdaságok problémáira tekintettel pedig a záróközlemény elismeri, hogy indokolt lehet „gondosan megtervezett makroprudenciális eszközök” – értsd: a tőkebeáramlás korlátozásának – alkalmazása. Az állam- és kormányfők mindemellett a kereskedelmi liberalizációs tárgyalások dohai fordulója lezárásának fontossága mellett is hitet tettek, utalva a siker halvány lehetőségére 2011-ben.
Semmi konkrétumra nem jutottak viszont abban a kérdésben, hogy milyen – egyensúlyi jellegű – célokat tűzzenek ki egy újabb makrogazdasági felfordulás megelőzésére. Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter ezzel kapcsolatos javaslata a német és a kínai ellenállás nyomán már a csúcstalálkozó előtt elvérzett; ez a 4 százalékában maximálta volna a folyó fizetési többleteket és hiányokat. „Megállapodtunk, hogy a fenntartható növekedést és az egyensúlyhiányokat nem lehet egyetlen jelzőszámmal felmérni, több mutatóra van szükség. Ezeket a mutatókat kell most megvitatnunk, és a pénzügyminiszterek jövőre ezt teszik meg részleteiben” – számolt be a döntésről a csúcs után Angela Merkel német kancellár.
Kudarcként értelmezhető azonban, hogy az állam- és kormányfőknek még csak megközelítőleg sem sikerült körülírniuk ezeket a majdani mutatókat. A záróközlemény tervezetében még alternatívaként szerepelt a „mérhető”, illetve a „mennyiségi és minőségi” jelző, ám végül egyiket sem vették bele a szövegbe. Mint ahogy az is kimaradt, hogy miféle célt szolgálnának egyáltalán ezek az irányjelzők; a tervezet még valamiféle „figyelmeztető” vagy „vészjelző” mechanizmusként utalt azokra. Ennek elvetése azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy a G20 tagjainak némelyike nem akarta a nevét adni olyan megfogalmazáshoz, amely bármiféle kötelezettségként is értelmezhető lenne politikájának megváltoztatásához.
Az állam- és kormányfők ráadásul meglehetősen sok időt adtak maguknak a mutatók kidolgozására. Az eredeti elképzelés szerint arra utasították volna pénzügyminisztereiket, hogy tavaszra végezzenek a munkával. Végül azonban csak helyzetjelentést kértek tőlük 2011 első felében.
Az egyedüli vigaszt az jelentheti, hogy a munkát a mindig energikus francia államfő, Nicolas Sarkozy felügyeli majd, hiszen a szöuli csúcs lezárultával Párizs veszi át Dél-Koreától a G20-csoport soros elnökségét. Sarkozy máris jelezte, hogy még az idén vagy a jövő év elején találkozik Barack Obama amerikai elnökkel, decemberben Párizsban tárgyal Dominique Strauss-Kahn IMF-vezérigazgatóval, és a szélesebb nemzetközi konszenzus kiépítésére törekedve részt vesz az Afrikai Unió januári csúcstalálkozóján is.
A francia államfőre nehezedő terhet tovább növeli ugyanakkor a párizsi kabinet szombaton bejelentett lemondása, amely után Sarkozy eddigi miniszterelnök Francois Fillont bízta meg az új kabinet megalakításával.
Minicsúcs Írországról
Sikerült némileg megnyugtatniuk a piacokat a G20 csoport európai tagjainak, akik a szöuli csúcs után külön is összeültek Írország helyzetének a megvitatására. Francia-, Német-, Olasz-, Spanyolország és Nagy-Britannia közös közleményben szögezte le, hogy az ír államkötvények jelenlegi tulajdonosai számára nem jelent majd költséget Dublin esetleges uniós kisegítése.
A Reuters uniós forrásokra hivatkozva azt írta, hogy az egykori „kelta tigris” megbeszéléseket folytat az EU-val egy esetleges segélyakcióról.
A Nemzetközi Valutaalap ugyanakkor szombaton úgy nyilatkozott, hogy Dublin saját erejéből is képes kezelni a helyzetet.
