Mint a sajtótájékoztatón elhangzott, az első állami nyugdíjrendszer Otto von Bismarck nevéhez fűződik, ám amíg a német kancellár által jegyezett rendszerben 1889-ben egy eltartottra 8 aktív dolgozó jutott, addig jelenleg ma Magyarországon ez a szám 2,5 fő. Ráadásul a nyugdíjrendszer tíz éven belül mennyiségi sokkot kap, ugyanis rászabadulnak az 50-es években született, „Ratkó-gyerekek”, akik öt-tíz év múlva tömegével vonulnak nyugdíjba.
Azaz míg tavaly 105 ezren érték el az öregségi korhatárt, tíz éven belül ez a szám eléri majd az évi 160 ezret. Márpedig a nyugdíjkérdés elsősorban matematikai kérdés: az adott évi nyugdíjakat az adott évi járulékokból fizetik – így már most tisztán látszik, hogy tíz év múlva biztosan borul a szisztéma – tudósít az ATV.
Ahhoz, hogy több legyen a járulékfizető, több apróságnak kellene születnie, ehhez a gyerekvállalást kellene ösztönözni. Viszont mire a csecsemők adófizetőkké cseperednek, eltelik vagy 20-25 év. Így a nyugdíjkassza egyensúlyának helyreállítására nincs fájdalommentes megoldás: vagy több terhet kell rakni az aktív keresőkre (értsd: több járulékot kell fizetniük), vagy a járulékfizető bázist kell szélesíteni (értsd: vissza kell szorítani az adókerülést).
Persze az is egy megoldás, ha nyugdíjasok járandósága csökken, vagy ha a nyugdíjkorhatárt emelik. Ma ugyanis nagyon sokan vannak, akik korkedvezménnyel mentek nyugdíjba, és a rokkantnyugdíjasok száma is jóval magasabb az indokoltnál.
Szintén lehetséges megoldás, ha valaki a saját nyugdíjára spórol. Mintegy hárommillió nyugdíjjogosult van ma Magyarországon, és ebből mindössze 1,4 millió fő az a nyugdíjas, aki betöltötte a törvényes korhatárt, 320 ezren előbb vonultak vissza, 750 ezren vannak a rokkantnyugdíjasok, 220 ezren pedig, megváltozott munkaképességűek, vagy egyéb rokkantak. Összességében a magyar férfiak átlagosan négy évvel, a nők pedig 2 évvel a 62 éves korhatár elérése előtt már nyugdíjba mennek.
