„Ide sorolom a lemondásra való felszólítást és azt, amikor a kormány nyíltan nyomást gyakorol, hangoztatja: alig várja, hogy megnyíljon az út az MT külső tagjainak lecserélése előtt és átvegye az irányítást a monetáris politika felett” – mondta Neményi.
Magasan ragadt be az infláció
„Egy olyan országban azonban, ahol az inflációs várakozások még soha meg sem közelítették az inflációs célt, illetve a gazdaság szereplői az inflációt sokkal magasabbnak észlelik, mint amekkora ténylegesen, ott komolyan kell venni egy erősödő költségnyomást (olajár, élelmiszerár). Pláne ha ehhez belföldi eredetű tényezők is hozzáadódnak (különadók hatása)” – fejtette ki a közgazdász.
Hozzátette: „Jelenleg azzal is számolni kell, hogy az adókiengedés miatt a belső kereslet dezinfláló hatása a korábban várhatóhoz képest gyengül. Amikor az inflációs előrejelzés cél feletti árnövekedést mutat és az inflációs nyomás előretekintve egyértelműen nő, miközben az országkockázat romlik, a monetáris politika kényszerpályára kerül, nem tud mást tenni, mint hogy kamatot emel.”
Kiemelte: szerinte elsődleges probléma a monetáris politika szempontjából, hogy az árstabilitás a magyar társadalomban nem tudott értékként meghonosodni - főként mert ezt a kormányok sem tekintik annak.
„Akárhányszor a korábbi hibák miatt ki kell igazítani, az intézkedések inflációs hatása nem számít. Az elmúlt években az áfakulcsok gyakori változtatása hátráltatta az tartós mérséklését, amelyhez mindig újabb és újabb áremelő hatású "innovációk" jönnek, most éppen az ágazati különadók. Ezeken az elvileg egyszeri áremeléseken áttekinthet a monetáris politika, ám ha az egyik "áttekintésből" a másikba zuhan, mint az elmúlt évtizedben, akkor az inflációs várakozások magas szinten rögzülnek, ami megakadályozza, hogy az árazásban és a bérezésben a 3 százalékos inflációs cél legyen az irányadó” – vélekedett.
Az NGM nyomásgyakorlása a tanácsra
Neményi A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) kamatemeléssel kapcsolatos bírálataival kapcsolatban elmondta: „Mindenkinek lehet véleménye az MNB lépéseiről. De tekinthető a nyomásgyakorlás egyik formájának, ami azonban engem nem zavar a döntésben. Tudni kell ugyanis, hogy a kormány képviselője mindig részt vesz az MT ülésén, ahol minden olyan információt elmondhat, amely fontos lehet, és amellyel jómagam kalkulálok is a döntésnél, ha relevánsnak tartom. Az utólagos véleményezés bevezetése viszont rossz fényt vet az országra, mert ezzel az NGM megkérdőjelezi az MT kompetenciáját. Az eddigi bírálatoknál már csak az lenne negatívabb hatással a megítélésre, ha a döntéseiért dicséretet kapna az MNB. Az, hogy kabinet támadja a tanácsot, növeli az országkockázatot, ez pedig tovább szűkíti a monetáris politika mozgásterét.”
