A közös társaságiadó-alap kapcsán az első kérdés az, hogy pontosan mit is takar ez a fogalom. Korábban ugyanis szerepelt olyan javaslat is a terítéken, hogy a cégek székhelye szerinti adóalapot kellene figyelembe venni más országokban működő leányvállalatok adózására is. Évek óta körvonalazódik azonban az a másik elképzelés, amely az EU 27 tagállamában az adóalap tényleges egységesítését vagy legalábbis a számítási módszerek összefésülését tűzi ki célul.
Első ránézésre úgy tűnik, ez igen kedvező átalakítás lenne a cégek számára. A CCCTB bevezetése összehasonlíthatóvá tenné az egyes országok tényleges adóterhelését, és így megkönnyítené az üzleti döntéseket, valamint csökkentené az adóalapok különbözőségéből fakadó adminisztrációs költségeket és terheket. Ez utóbbi különösen a kis- és középvállalkozások számára lenne előrelépés, náluk ugyanis gyakran nem foglalkozik külön apparátus az adózási és számviteli kérdésekkel, ahogy a nagy cégeknél. Nem véletlen, hogy a közös társaságiadó-alap hiányát az Európai Bizottság januári éves növekedési jelentése is a beruházásokat visszafogó tényezők között említi. Miközben mindez igaz lehet, egy egységes uniós adóalap-számítás bevezetésével valójában egy duális rendszer állna fel – hívta fel lapunk figyelmét Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers adópartnere. Egy magyar vállalatnak először is a magyar adószisztéma szerint kellene számot adni adókötelezettségéről, majd pedig kiszámolni ugyanezt az egységes uniós szabályok alapján.
Ami pedig a tagállami érdekeket illeti: sokan adószuverenitásukat féltik, vagyis azt, hogy kedvező adóalap-számítási módszerekkel és adókedvezményekkel magukhoz édesgessék az ígéretes beruházásokat. Erre utalt Orbán Viktor magyar miniszterelnök is, amikor a napokban leszögezte: hazánknak sincs ínyére a majdani közös társaságiadó-alap átvétele. Ám itt valójában többről van szó, mint a nagyvállalatok „elcsábításáról”. Ha ugyanis az adóalap egységessé válik, az adókulcsok kirívó eltérését leszámítva a cégek a piacok méretét figyelembe véve inkább a nagyobb országokat fogják választani letelepedésük színhelyének.
Miközben az Európai Bizottság már többször hangsúlyozta, hogy csak az adóalap-számítási módszerek harmonizálásáról van szó, vagyis az adómértékek meghatározása a tagállamok hatáskörében maradna, a jelenlegi adóversenyből hasznot húzó tagállamok ellenérzése alig enyhül. Gyanakvásukat minden bizonynyal fokozta, hogy a napokban Angela Merkel német kancellár újságírók előtt már minimum társaságiadó-kulcsok bevezetésének a lehetőségét is felvetette. A Világgazdaságnak ugyanakkor többen leszögezték: addig nem lehet egységes piacról beszélni, amíg az unió 27 tagállama 27-féle adóalappal működik. Miközben az Egyesült Államokban a harmonizációra már évtizedekkel ezelőtt sor került.
Csökkenő kulcsoktól növekvő bevétel várható
A társasági adóról szóló tagállami vitákban gyakran kerül elő a tényleges adóterhelés kérdése. Valójában annyiból nagyon is egységesen alakul a társasági adózás az unióban, hogy immár másfél évtizede mindenhol csökkennek a kulcsok: a bizottság jelentése szerint az átlagos uniós mérték az 1995-ös 35,3 százalékról 2010-re 23,2-re mérséklődött. Némileg meglepő és a kérdés összetettségét jól mutatja, hogy ezzel párhuzamosan – a 2008-as év kivételével – nőttek a társasági adóból származó bevételek.Ez részben az előző évtized első felének gazdasági szárnyalásával magyarázható, ám a tagállamok többségében megfigyelhető az adóalap fokozatos szélesítése is. Utóbbiban már eddig is komoly szerepet játszottak azok az uniós rendelkezések, amelyek ésszerű keretek közé igyekeztek szorítani az országok közötti adóversenyt.
Érdemes megemlíteni, hogy az úgynevezett implicit (tehát ténylegesen fizetendő) adóterhelés sokszor nem követi a számszerű adókulcsok mértékét. A 12,5 százalékos ír kulcs például 11 százalékos implicit társaságiadó-terhelést takar, míg a 30 százalék feletti német kulcs 19,7 százalékos adóterheléshez vezet.
Ez részben az előző évtized első felének gazdasági szárnyalásával magyarázható, ám a tagállamok többségében megfigyelhető az adóalap fokozatos szélesítése is. Utóbbiban már eddig is komoly szerepet játszottak azok az uniós rendelkezések, amelyek ésszerű keretek közé igyekeztek szorítani az országok közötti adóversenyt.
Érdemes megemlíteni, hogy az úgynevezett implicit (tehát ténylegesen fizetendő) adóterhelés sokszor nem követi a számszerű adókulcsok mértékét. A 12,5 százalékos ír kulcs például 11 százalékos implicit társaságiadó-terhelést takar, míg a 30 százalék feletti német kulcs 19,7 százalékos adóterheléshez vezet. Svájc az egyik legvonzóbb a cégek szemében Számos nemzetközi társaság működésében vezet komoly megtakarításokhoz az, hogy egyes országokban különböző tételek számítanak bele a társasági alapjába. Az adókedvezményekről már nem is beszélve, bár az könnyen lehet, hogy ezek a jövőben, az adóalap egységesítése után is megmaradnának. Ugyan nem uniós, de európai példa, hogy az utóbbi években sorra „telepednek le” nemzetközi cégek a svájci Zug kanton azonos nevű fővárosában, ahol nemcsak alacsony adókulcsok várják őket, hanem adóalap-csökkentő tételek hosszú sora.
A folyamat már ott tart, hogy a városban több cég van bejelentve, mint ahány magánszemély. A jelenség szúrja is az uniós illetékesek szemét, azt pedig az alpesi államban is elismerik: különösen nehéz megmagyarázni azt a tényt, hogy a külföldi (zömében uniós) vállalatok kevesebb adót kötelesek fizetni, mint a helyiek.
Hasonló ellenérzéseket táplál sok EU-s állam adóigazgatása Írországgal szemben, ahol kivételesen alacsony, 12,5 százalékos a társasági adó mértéke – miközben az ország az unió pénzügyi támogatására szorul. -->
