Franciaország leveri az élelmiszerárakat

Míg az Európai Bizottság január végi jelentésében még meg sem említette a spekulációt az élelmiszerárak ingadozásának okaként, a G8–G20 elnökségét vivő Franciaország láthatóan mindent megtesz azért, hogy még az idén új alapokra helyezze a világ élelmiszerpiacát.

Az élelmiszerpiacok átláthatóságának erősítése, a befektetők kilétének felfedése, komolyabb piacszabályozás s az országok közötti hatékonyabb információáramlás lesznek a fő elemei a G20 agrárminisztereinek júniusi találkozójára benyújtandó francia javaslatcsomagnak. A G8–G20 soros elnöke, Franciaország összehangoltabb élelmiszerpiaci politikát, a spekuláció visszaszorítását s egy hiteles, globális jelzőrendszer kiépítését szeretné elérni. Párizs szerint túl sok kockázatot rejt magában, hogy az energiapiacokhoz hasonlóan az élelmiszerpiacok semmiféle globális szabályozás alá sem esnek, de még a termelési, fogyasztási és tartalékhelyzet pontos nyilvántartása sem megoldott.

Régóta hangoztatott francia célkitűzés, hogy a spekulatív tőkét kiszorítsák ezekről a piacokról. Néhány hónapja az Európai Bizottság által a témában kiadott elemzés meg sem említette a spekuláció szerepét, amelyre válaszul Sarkozy a diplomáciában szokatlanul éles hangon vonta kétségbe az EB kompetenciáját a kérdésben. Brüsszel visszavonult, s ezen a héten adja ki az újraírt elemzését. Ebben kénytelen lesz elismerni a spekuláció szerepét, hacsak nem akarja kockáztatni, hogy Párizs újra látványosan dilettánsként állítsa be a brüsszeli szakértőket.

Az élelmiszerpiac stabilizálása az európai, így a magyar termelőknek is alapvető érdeke. Hazánk az EU soros elnökeként hasonló célokat nevezett meg, a francia politikával nagyban egybevágó magyar elképzelések az elnökség féléves programjában is szerepelnek. A stabilizációs törekvések globális szintre emelését azonban a francia elnökség tudja hatékonyan keresztülvinni.

Franciaország már a G8–G20 elnökségi programjának meghatározásakor, 2009-ben az egyik fő témaként jelölte meg az élelmiszerárak kezelését. Ekkor a világ már túl volt a 2007– 2008-as, éhséglázadásokat is eredményező élelmiszerválságon. A francia külpolitika már ekkor rámutatott: a nyersanyagárak változása nemcsak gazdasági, hanem politikai kockázatokat is rejt magában.

Újra a figyelem középpontjába került a téma az észak-afrikai forradalmak kitörése után. Az érintett arab országok tartós társadalmi problémái mellett a robbanást előidéző szikrát az élelmiszerárak hirtelen drágulása jelentette. Párizs már stratégiai kockázatként értékeli az élelmiszerárak túlzott kilengéseit.

A folyamat egy francia agrárminisztériumi tisztviselő szerint „tűrhetetlenné” vált. Ahogy egy párizsi háttérbeszélgetésen a Világgazdaságnak mondta: országa a G8–G20 elnöksége alatt egy „ambiciózus elképzeléssel, de szerényen” jön elő. Közös, globális megoldást igyekeznek találni, bevonva a partnerországok mellett nemzetközi szervezeteket is.

A cél nem az, hogy megakadályozzák a pénz mezőgazdaságba való áramlását, hanem hogy letörjék a spekuláció árfolyamokra gyakorolt szerepét. A mezőgazdasági termelést ösztönző beruházásoknak ugyanis nagyobb szerepet szánnak. A franciák szerint a távolabbi cél pedig az, hogy a mezőgazdaság többet termeljen helyben, elsősorban a szegény országokban. Szakértőik szerint 2050-re a világ mezőgazdasági kibocsátását 70 százalékkal kellene növelni a mostanihoz képest.
További cél, hogy az államok között zökkenőmentesebb legyen az információáramlás, és összehangoltabb a politika. A tavalyi orosz bejelentés a gabonaexportstopról világméretű pánikot okozott a piacokon, és olyan időpontban emelte meg a búza árát, amikor még nem volt ellátási zavar. A francia politika célja egy olyan konzultációs rendszer kiépítése, amelynek eredményeképp egy ilyen válságot okozó lépés helyett a G20 országai az egyeztetést választják.

Párizs szerint a genetikailag módosított növényekkel (GMO) kapcsolatos kutatásokat is folytatni kell, és szélesíteni a kockázatfelmérő folyamatok körét. A GMO-kutatás leállítása révén Európa ugyanis lemaradna a versenyben, a kérdés EU-tagállami hatáskörbe utalása pedig a közös agrárpolitika végét jelentené. Ez utóbbi ellentétes egyébként a magyar állásponttal.

Párizs szerint a genetikailag módosított növényekkel (GMO) kapcsolatos kutatásokat is folytatni kell, és szélesíteni a kockázatfelmérő folyamatok körét. A GMO-kutatás leállítása révén Európa ugyanis lemaradna a versenyben, a kérdés EU-tagállami hatáskörbe utalása pedig a közös agrárpolitika végét jelentené. Ez utóbbi ellentétes egyébként a magyar állásponttal. -->