Magyarország egész jól teljesít a regionális politika terén. Ez a véleménye Johannes Hahnnak, az EU illetékes biztosának. Arra biztatja a kkv-kat, az utolsó eurócentig használják ki a tőkeellátásuk javítására indított uniós programot. Azt ígéri: ezentúl szigorúan számon kéri az eredményorientált és szabályos felhasználását.
– Hogyan alakult a jelenlegi, 2007–13-as költségvetési időszakban eddig a tagállamok teljesítménye az uniós források felhasználásában?
- A mostani költségvetési időszak kezdetén volt némi késlekedés, több ok miatt. Az egyik a válság, ez szinte mindent felforgatott, számos nagyprojekt elindítását el kellett halasztani. A másik, hogy a krízis leküzdésére több tagállamban készült nemzeti kilábalási program, ezeket is figyelembe kellett venni a kohéziós források felhasználásánál. A késlekedéshez hozzájárult az is, hogy jelentősen változott a közösségi szabályozás, amelyet át kellett ültetni a nemzeti jogrendbe. Mindez együttesen egy-két éves hátrányt jelentett az indulásnál.
– Mégis miként minősítené az eltelt első félidőt?
– Feltétlenül sikeresnek. Kétségtelen, voltak nehézségek, de a tagállamok zöme behozta a lemaradást. Magyarország is elérte az uniós átlagot. Úgy látom, különösen az új tagállamok számára jelentettek nagy kihívást a késlekedés említett okai, ám a kormányok erőfeszítéseinek köszönhetően mára megváltozott a helyzet. A magyar kormány is egészen jól teljesít már, főleg a regionális politika területén. Még kedvezőbb a kép, hogy ha a lezárt 2004–06-os időszak mérlegét nézzük, mert ott már befejeződtek a fejlesztések. Magyarországon ezekben az években több mint 21 ezer munkahely létesült, 570 kilométernyi vasútvonal és 470 kilométernyi közút korszerűsödött, kétmillió lakost érintő, hatékonyabb hulladékgyűjtő szolgáltatást alakítottak ki, több mint 100 ezer nő számára szerveztek képzéseket, tanfolyamokat. Ugyanekkor Európa-szerte mintegy 1,4 millió munkahelyet teremtettek uniós támogatással. A jelenlegi költségvetési időszakban összességében az EU büdzséjének több mint harmada, 347 milliárd euró szolgálja a kohéziós célok elérését. Ebből mintegy kétmillió társfinanszírozott projekt valósul meg az unió régióiban és tagállamaiban 2007 és 2013 között. Magyarország az ebben az időszakban rendelkezésére álló 25 milliárd eurónyi fejlesztési forrás több mint 70 százalékát kötötte le eddig, keretének negyedét már ki is fizette számára az Európai Bizottság.
– A még jobb teljesítmény érdekében mi mindent javasolna a tagállamoknak, köztük Magyarországnak?
– Magyarország hozta létre 700 millió eurós kerettel a legnagyobb alapot az által a kis- és középvállalkozások tőkeellátásának javítására elindított program keretében. Ebből az összegből eddig alig több mint 100 millió euró jutott el a kedvezményezettekhez. Arra szeretném biztatni a kkv-kat, éljenek bátran ezzel a lehetőséggel. A segítségével gyorsabban hozzáférhetnek az új technológiákhoz, start-up cégeket alapíthatnak, hamarabb bekapcsolódhatnak a zöldgazdaság fejlesztését, a megújuló energiaforrások növekvő felhasználását, a környezet és az éghajlat védelmét szolgáló 21. századi európai folyamatokba. És ami legalább ilyen fontos, érdemben hozzájárulhatnak a gazdaság talpra állásához.
– Miként ítéli meg a kohéziós politika jövőjét?
– Számolni kell változásokkal a közös agrár- és energiapolitikában, valamint számos más területen is. Ezek mind hatással lesznek a kohéziós politikára. Az Európai Bizottság gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló ötödik jelentésében már 2010 novemberében ismertette a 2013 utáni kohéziós politikára vonatkozó főbb elképzeléseit. Biztató fejlemény, hogy az általános ügyek tanácsának februári ülésén elfogadott következtetésekben a kohéziós politika valamennyi kulcselemét jóváhagyták a tagállamok. Megítélésem szerint a jövőben is szükség lesz a kohéziós politika hagyományos szerepére a tagországok és a régiók közötti fejlettségi különbségek kiegyenlítésében. Változást jelent majd, hogy erre a területre fokozott mértékben fejlesztési-beruházási politikaként kell tekinteni, és az EU2020 gazdasági stratégia szolgálatába kell állítani. Már az is látszik, segíteni kell néhány tagállamnak a kohéziós politika hatékony működtetéséhez szükséges adminisztratív, intézményi háttér kiépítésében.
– A kohéziós politikáról zajló eszmecserék során sok szó esik a változó feltételekről. E téren mi várható: nagyobb szigor vagy még nagyobb bürokrácia?
– Az alapvető célkitűzésünk az – és az európai adófizető polgárok is ezt várják el tőlünk –, hogy ne szórjuk el a pénzüket haszontalan projektekre. Ennek megfelelően a következő programozási időszakban a hangsúly a források eredményorientált elköltésén lesz, a fejlesztési lehetőségeket koncentráltabban, korlátozott számú területen kívánjuk kihasználni. Ugyanakkor folytatódik az eljárási szabályok egyszerűsítése európai, nemzeti és regionális szinten egyaránt. Ráadásul mindennek összhangban kell lennie az Európa 2020 stratégiával, a növekedés, a munkahelyteremtés és a versenyképesség uniós célkitűzéseivel. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a kohéziós alapok több mint 90 százaléka már jelenleg is az Európa 2020 növekedési és munkahely-teremtési céljait szolgálja.
– Erős kohéziós politikája lesz az Európai Uniónak 2013 után?
– Az erős kohéziós politikát a jövőben sem nélkülözheti Európa. A támogatásával megvalósuló beruházásoknak meghatározó szerepük van a válság leküzdésében, a gazdaság fellendítésében. A költségvetési korlátok ugyanakkor szükségessé teszik, hogy javítsuk az uniós finanszírozások hatékonyságát. Világos és mérhető célkitűzéseket kell megfogalmaznunk már a programok végrehajtását megelőzően, így tudjuk konkrét feltételekhez kötni a források odaítélését, s szigorúan számon kérni az EU-pénzek hatékony és szabályos felhasználását. Mindannyiunk érdeke, hogy a kohéziós politika a lehető legjobb gazdasági és társadalmi eredményeket produkálja, és biztosítsa azokat az eszközöket, amelyek segítségével a kor kihívásaira megfelelően tud reagálni az EU. Egyidejűleg tervezzük azt is, hogy előnyben részesítjük azokat a régiókat, amelyek a programok megvalósításával figyelemre méltó fejlődést érnek el. Úgy gondolom, kiemelkedő eredmény, hogy miközben jelenleg 84 konvergenciarégió van az Európai Unióban, a következő költségvetési időszakban már csak 68 lesz, ahol az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) alatta van az uniós átlagnak.
– Várható-e hangsúlyeltolódás a szakpolitika prioritásaiban?
– Az innováció, a kis- és középvállalkozások megerősítése már most is a kohéziós politika prioritásai közé tartozik, és még inkább így lesz ez a jövőben. Az Európai Unióban és így Magyarországon is támogatni kell, hogy a kkv-k munkahelyeket teremtsenek. Ennek érdekében biztosítani kell, hogy a rendelkezésükre álló forrásokhoz zökkenőmentesen hozzáférjenek, és az utolsó eurócentig képesek legyenek felhasználni azokat. Már említettem az új technológiákat, a zöldgazdaságot, az energiaellátás és -fogyasztás racionalizálását. Fontos a klímaváltozással összefüggő 20 százalékos vállalások teljesítése, továbbá a szegénység elleni küzdelem, a foglalkoztatás növelése. Európának elemi érdeke versenyképességének látványos javítása is, különben végzetesen lemaradhat versenytársaitól.
– Hogyan alakul a kohéziós menetrend a közeljövőben?
– Remélem, az Európai Bizottság közvetlenül az uniós költségvetési javaslat június végi közzétételét követően, még a nyári szünet előtt előterjesztheti a kohéziós politika jövőjéről szóló jogszabályi keretet. Az idevezető úton feltétlenül számítunk a magyar EU-elnökség támogatására.
– Minek örülne a legjobban, ha a kohéziós politikáról kérdezik?
– Annak, ha már nem amiatt kellene aggódni, lesz-e elég forrás a kohéziós politika céljaira, és pénzügyileg minden rendben zajlik-e az uniós források felhasználásánál. Az igazi sikernek azt tartanám, ha a politika eredményeiről beszélgethetnénk hosszasan, mert vannak vívmányaink.
Névjegy
Johannes Hahn (53)Az Európai Bizottság regionális ügyekért felelős tagja. Bécsben született, 1957. december 2-án. Felsőfokú tanulmányait 1975-ben fejezte be, a Bécsi Egyetemen 1987-ben szerzett doktori címet filozófiából. 1987–89-ben az Ausztriai Menedzserek Szövetségének főtitkára volt, 1992–97-ben az Ausztriai Néppárt ügyvezető igazgatói pozícióját töltötte be Bécsben. 1997–2003 között a Novomatic AG igazgatósági tagjaként, majd vezérigazgatójaként dolgozott. 2003-tól 2007-ig a bécsi regionális kormányzat tagja; 2007-től szövetségi igazságügyi, majd 2008–09-ben kutatás-fejlesztésért felelős szövetségi miniszter volt. Nős, egy gyermeke van.
Az Európai Bizottság regionális ügyekért felelős tagja. Bécsben született, 1957. december 2-án. Felsőfokú tanulmányait 1975-ben fejezte be, a Bécsi Egyetemen 1987-ben szerzett doktori címet filozófiából. 1987–89-ben az Ausztriai Menedzserek Szövetségének főtitkára volt, 1992–97-ben az Ausztriai Néppárt ügyvezető igazgatói pozícióját töltötte be Bécsben. 1997–2003 között a Novomatic AG igazgatósági tagjaként, majd vezérigazgatójaként dolgozott. 2003-tól 2007-ig a bécsi regionális kormányzat tagja; 2007-től szövetségi igazságügyi, majd 2008–09-ben kutatás-fejlesztésért felelős szövetségi miniszter volt. Nős, egy gyermeke van. -->
