A kereskedelmi, valamint egyes termék-előállító szektorokban, a regionális és multinacionális társaságok között is gyakori működési modell, hogy a cégcsoport tagjai a számukra nélkülözhetetlen speciális tudásért, technológiáért cserébe jogdíjat fizetnek az anyavállalatnak. Az sem a valóságtól elrugaszkodott eshetőség, hogy egy fejlesztés finanszírozásához a forrás a cégcsoporton belülről, de külföldről érkezett kölcsön formájában, melyet az adós folyamatosan törleszt. Természetes jelenség, hogy magyar társaságok üzletviteli tanácsadási, reklám, és piac-kutatási vagy üzleti ügynöki szolgáltatásokat vesznek igénybe külföldi partnereiktől.
E kifizetéseket 2011-től ugyan már nem terheli forrásadó, de nem árt odafigyelni a 2010. évi társasági adóbevallásnál ennek kezelésére. A belföldi vállalkozásnak ugyanis meg kell fizetnie a 30 százalékos forrásadót a külföldi személyek, vagy külföldi illetőségű cégek számára 2010-ben kifizetett kamatból, jogdíjból, tanácsadási, vagy ügynöki szolgáltatás ellenértékéből, ha nincs a kettős adóztatás elkerülésére egyezmény a külföldi illetősége szerinti állam és Magyarország között. „Ez a felállás pedig nem ritka a külföldi anyavállalattal rendelkező társaságok körében. A felsorolt tételekre pedig nem csupán a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek során kell figyelemmel lenni, ugyanez a kötelezettség merül fel független cégek felé irányuló kifizetésekhez kapcsolódóan is ”- mutatott rá Hegedüs Sándor az RSM DTM Zrt. adópartnere.
A külföldi személynek vagy társaságnak még a szolgáltatások kifizetése előtt igazolnia kell, hogy olyan államban található a székhelye, amellyel Magyarországnak van egyezménye, másként a hazai társaság köteles a kifizetett összegből 30 százalékos forrásadót levonni. Ez igaz abban az esetben is, amikor a kifizetés egy egyezményes országban (pl. USA, Németország, Ausztria, Hollandia) illetőséggel rendelkező vállalat számára történik, de az igazolás bemutatása elmaradt. A külföldi illetőségről szóló igazolásként a külföldi adóhatóság által kiállított okirat hiteles magyar másolata szolgál.
Amennyiben a külföldi cég a kifizetést megelőzően nem tudott illetőségigazolást felmutatni, erről írásban nyilatkozhatott, ezt azonban a hazai vállalkozás utólag köteles a tényleges igazolással megerősíteni, a társaságiadó-bevallás benyújtásáig. Ha az igazolás a bevallás benyújtásáig sem érkezik meg, akkor a korábban le nem vont forrásadót a hazai vállalat köteles megfizetni az adóhatóság részére. A forrásadó önellenőrzéssel visszaigényelhető ugyan, ha a külföldi partner a bevallási határidő után pótolja a szükséges igazolást. Amennyiben azonban az adóhatóság egy későbbi ellenőrzése során ilyen kifizetéseket talál és azokhoz a vállalkozás sem illetőségigazolást, sem annak bevallását nem tudja bemutatni, könnyen megállapítást tehet. Tekintettel a mai globalizált világ határokon átívelő gazdasági kapcsolataira, az egyes cégeknél az ebből származó kockázatok mértéke nem elhanyagolható.
Aki tehát nem szeretne forrásadó fizetést finanszírozni, iparkodjék, még van néhány hét az igazolások beszerzésére!
