Legutóbb, múlt hét kedden Medgyessy Péter exminiszterelnök élvezhette a bizottság vendégszeretetét. Saját felelősségét egy dologban látta megalapozottnak: nem lépett fel erőteljesen az ellen, hogy az ország letérjen az általa helyesnek ítélt pályáról. A különböző felvetések kapcsán úgy vélekedett: a száznapos program csupán egy százalékpontot tett hozzá a GDP-arányos költségvetési hiány akkori mértékéhez. A volt kormányfő leszögezte: miniszterelnöki időszakának végén, 2004 második felében még éppen a 60 százalékos ráta alatt volt az államadósság.
Ez valóban így van, az azonban szintén nehezen vitatható, hogy az olyan lépések, mint az 50 százalékos közalkalmazotti bér- és a vagy a 13. havi bevezetése, valamint a gyors autópálya-építések megindítása a későbbi években jócskán hozzájárult az elszabadulásához. A józan logikából következik, de a számokból is kiderül: az adósság elsősorban az évről évre halmozódó költségvetési hiányokból jött össze.
Medgyessy még arról is beszámolt az albizottság előtt, hogy már 2004-ben előkészítettek egy megszorító csomagot, ám bukása miatt ez nem valósult meg. A takarékossági intézkedések elmaradása tetten is érhető abban, hogy a GDP-arányos államadósság mértéke 2005-ben túllépett a 60 százalékos küszöbön, 2006 végére megközelítette a 66 százalékot, 2008 végén pedig immár 78 felett tetőzött.
A 2005–09 között az állami pénzügyeket irányító Veres János április 28-i meghallgatásán elsősorban azzal hárította el a vádakat, hogy ő többször feszesebb gazdaságpolitikát javasolt, ám erre az akkori kormánykoalíció nem bólintott rá. „Mind 2002-ben, mind 2006-ban ígérgetési verseny alakult ki. Ez sokat akadályozott abban, hogy szigorúbb gazdálkodás valósuljon meg” – fogalmazott meg felelős gazdaságpolitikustól nehezen elfogadható indokot a volt pénzügyminiszter. Úgy vélekedett: a 2006-os országgyűlési kampányban minden felszólalásában világossá tette, az oktatás, az egészségügy, a közigazgatás és az önkormányzati rendszer átalakítására azonnal sort kell keríteni. Emlékezetes: ez volt az a kampány, amikor az MSZP „több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak” szlogennel igyekezett vonzó jövőképet kínálni a választóknak.
Az áfacsökkentésről Veres úgy vélekedett: nagy vita folyt e lépés hasznáról, ám „még nem telt el kellő idő ahhoz, hogy erről részletesen beszámoljon”. Közölte azt is, az adósság mértékét az uniós elszámolás változása is növelte, így többek között figyelembe kellett venni a Gripen vadászrepülők beszerzését vagy az autópálya-építések költségét. Ez tény, ám prudens és jóhiszemű elszámolás mellett nem kellett volna utólag felfelé módosítani a hiány- és adósságszámokat.
Bőven talált kivetnivalót elődje működésében Oszkó Péter expénzügyminiszter is. A bizottság előtt ő arról beszélt, hogy a 2006-os költségvetési konszolidációt eleve rossz szerkezetben valósították meg. Úgy fogalmazott: 2009 tavaszától számára az okozott komoly nehézséget, hogy a válság miatt az előző kormány által tervezettnél sokkal rosszabbul alakultak a költségvetési bevételek. A Bajnai Gordon vezette kabinet működése kapcsán leszögezte: a kamatterheket nem tartalmazó, úgynevezett elsődleges egyenleg 2009-ben sokat javult, köszönhetően a 13. havi nyugdíj kivezetésének, a felemelésének, valamint az energia- és a lakástámogatás csökkentésének.
Feléltük a jövőnket?
Nem keres különösebben misztikus okokat az államadósság növekedésének hátterében az, aki régóta figyelemmel követi a magyar állami pénzügyek állását. 2002 és 2010 között az államadósság nominális növekedése nagyjából megfelel az ugyanebben az időszakban keletkezett államháztartási hiányok összegének: mindkét szám 12 000 milliárd forint körül mozog.A kérdés tehát valójában az, mitől keletkezett tetemes, még a jobb években is 1000 milliárd forint körül mozgó deficit a büdzsében. A GKI gazdaságkutató elemzése szerint az állampapírok kibocsátásából keletkezett bevétel ilyen áttételen keresztül elsősorban a háztartásokhoz, közöttük is a nyugdíjasokhoz áramlott. Nem mellékesek a közszférában foglalkoztatottaknak adott juttatások sem, de jelentős mértékben szívták le az államkasszát a közlekedési beruházások, a lakáshitel- és gázártámogatások, valamint az utóbbi években divatba jött adócsökkentések is. A GKI elemzéséből kiderül: az uniós számítási módszerek szerint a GDP-arányos kiadási szint 2007-re 3,2 százalékponttal nőtt a 2000-es arányhoz képest.
A kérdés tehát valójában az, mitől keletkezett tetemes, még a jobb években is 1000 milliárd forint körül mozgó deficit a büdzsében. A GKI gazdaságkutató elemzése szerint az állampapírok kibocsátásából keletkezett bevétel ilyen áttételen keresztül elsősorban a háztartásokhoz, közöttük is a nyugdíjasokhoz áramlott. Nem mellékesek a közszférában foglalkoztatottaknak adott juttatások sem, de jelentős mértékben szívták le az államkasszát a közlekedési beruházások, a lakáshitel- és gázártámogatások, valamint az utóbbi években divatba jött adócsökkentések is. A GKI elemzéséből kiderül: az uniós számítási módszerek szerint a GDP-arányos kiadási szint 2007-re 3,2 százalékponttal nőtt a 2000-es arányhoz képest. Nettóban is sok Az utóbbi három évben megnehezítette a tisztánlátást az államadósság alakulásában, hogy az IMF-től és az EU-tól felvett jócskán megnövelte a bruttó mutatót.
A nettó mutatóban a legnagyobb növekedés 2009-ben történt, ekkor bő 9 százalékponttal emelkedett meg. Külföldi túlsúly A magyar államadósság 55-60 százaléka van külföldi tulajdonosok kezén. Az Államadósság-kezelő Központ márciusi (vagyis legfrissebb) részletes közléséből kiszámítható, hogy március 31-én a pontos arány 57,9 százalékot mutatott.
Ez nem keverendő öszsze a devizaadóssággal: a nem forintban denominált hitelek és kötvények aránya 43,7 százalék. A kettő közötti különbség abból adódik, hogy a forintállampapírok bő negyede külföldi tulajdonban van. -->
