Eltérő utakon a két jó barát

A válságot Európában az egyik legnehezebben átvészelő Magyarország egy olyan EU-tagállamnak adta át a múlt héten az uniós soros elnökség stafétabotját, amely nagyon sok mutatót, gazdaságpolitikai filozófiát és gyakorlatot tekintve gyökeresen más képet mutat, mint hazánk.

Lengyelország nem csak az elmúlt húsz évben futott be eltérő pályát, most is más úton jár. A mienktől különböző gazdaságpolitikára talán az egyik legjobb példa a privatizáció: az ezzel kapcsolatos tervek egyikét adják azoknak a területeknek, amelyeken élesen megmutatkozik a lengyel és a magyar gazdaságpolitika különbsége. Nálunk az Orbán-kormány deklaráltan nem akar államosítani. Ahogy Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter májusban Budapesten, a Hungarian Business Leaders Forum X. pénzügyi csúcsán hangsúlyozta: a privatizációt lezártnak tekinti, a meglévő vagyonnal történő felelős gazdálkodás, illetve annak gyarapítása a cél. Ennek a jelek szerint része – mint a Mol példája is mutatja – az a törekvés is, hogy bizonyos egykorvolt állami vagyontárgyakat visszavásároljanak. Eközben a visegrádi négyek legnagyobb állama, Lengyelország csak az idén közel 6 milliárd dollárnyi privatizációs bevételre számít, egyebek között az olajipari cég, a Lotos 53,2 százalékát szándékozik értékesíteni. Az első öt hónapban egyébként az idei tervezett bevétel ötödét sikerült realizálni. A pénzzel az ez évben szükségessé váló hitelfelvételt szeretnék mérsékelni. Mint ismert, a magyar kormány tartalékból (az IMF-től lehívott, ám fel nem használt összegből) fizette ki a durván 500 milliárd forintot a Mol-tulajdonrészért cserébe az oroszoknak, azaz éppen ellentétesen lépett Budapest, mint Varsó. Lengyelországban egyébként az idei privatizációs tervek között szerepel még egyebek között bankok, közműtársaságok, illetve biztosító, bányatársaság, vegyipari cég s ingatlantársaság egy részének a magánosítása is.

Nagyon nagy a különbség a két ország gazdasági eredményei között is. Lengyelország egyike volt azon kevés európai államnak, s az egyetlen EU-tag volt, amely a válságot anélkül vészelte át, hogy a gazdasága 2008–09-ben zsugorodott volna. Mutatói vegyesek ugyan, van olyan terület (például a munkanélküliségi ráta vagy az export), amelyen hazánk jobb eredményeket tud felmutatni, ám elemzők szerint a lengyel gazdaság egészségesebb a magyarnál. Ami az üzleti klímát illeti: a Világbank Doing Business 2011-es jelentéséből az látszik, hogy a Magyarországon működő vállalkozásoknak könnyebb az életük, bár nem minden területen. Míg Lengyelország ugyanis a világ vizsgált 183 országa közül a 70. legvonzóbb üzleti környezetet kínálja, addig Magyarország a 46.-at. Nálunk sokkal gyorsabb és egyszerűbb például az ingatlanbejegyzés, az építési engedélyek megszerzése, gyorsabb a vállalkozások bezárása, egyszerűbben lehet érvényre juttatni a szerződéseket, s valamivel kedvezőbb az adófizetés (benne a fizetés gyakoriságával, az adókötelezettségek teljesítésére évente fordítandó idővel). Ugyanakkor az adóteher a lengyeleknél a vizsgált múlt évben kedvezőbb volt, a nyereség 42,3 százaléka, szemben az 53,3-es magyar adattal. A lengyeleknél ugyanakkor könynyebb a vállalkozások hitelhez jutása, egyszerűbb a külkereskedelem bonyolítása, valamint sokkal nagyobb a befektetők védelme, mint Magyarországon.

Mindezzel együtt Lengyelország sokkal vonzóbbá vált a külföldi befektetők szemében – tavaly 7,3 milliárd euró áramlott oda, hozzánk 1,2. Ennek csak az egyik oka az, hogy Lengyelország lakosainak a száma négyszer annyi, mint Magarországé.

Nem eléggé fejlett infrastruktúra

Nem eléggé fejlett vasúti hálózat

Nem megfelelő üzleti klíma

Nem eléggé hatékony kereskedelmi bírósági rendszer

Merev munkatörvények

Nagy bürokrácia

Terhes adórendszer

Korrupció

Nem eléggé fejlett infrastruktúra

Nem eléggé fejlett vasúti hálózat

Nem megfelelő üzleti klíma

Nem eléggé hatékony kereskedelmi bírósági rendszer

Merev munkatörvények

Nagy bürokrácia

Terhes adórendszer

Korrupció-->