Energiában Magyarország kapukat nyit, mások kapukat zárnak – de véletlen se a németekhez guruljunk tankolni
Magyarország fosszilis energiahordozóból a lignit kivételével kimondottan szegény, tehát tartósan olaj- és gázimportra szorul, és részben ebből adódóan áramot is be kell hoznia. E szegénységén old ugyan a megújuló és a nukleáris alapú termelés, de ezek eszközei is döntően külföldről származnak, az atomerőműnek az üzemanyaga is. Az energiaszuverenitás felé vezető egyik út mégis a karbonmentes zöld- és az atomenergia felfuttatása. Még hangsúlyosabb az energiahordozó importjának minél több lábra állítása, a Világgazdaság sorra vette, hol áll az ország e téren.
A földgázé a főszerep
A földgázbehozatal stabilitása a legfontosabb, mert Magyarországon
- a háztartások közel háromnegyede használ gázt,
- az áram- és a távhőtermelésben is nagy a földgáz súlya,
- de diverzifikálást nehezíti, hogy a földgáz csak vezetéken szállítható gazdaságosan
- és magyar érdek szerinti beszerzést külföldi politikai elvárások is befolyásolják.
Tart a felsoroltakból adódó kitettség csökkentése, bár nem elég gyorsan.
A lakossági gázigény mérséklését segíti, hogy a felhasznált gáz átlagfogyasztáson felüli mennyiségéért két és félszeres tarifát kell fizetni, hogy támogatásokkal csökkenthető az épületek energiaigénye, tehető hatékonyabbá az energiafelhasználás, és indíthatók megújuló alapú energiatermelők.
Az áram- és távhőtermelők a tevékenységük zöldítéséhez kaphatnak állami hátszelet, és az erőművekkel fizettetett uniós szén-dioxid-kvóta is a gáztól való távolodás irányába hat.
A szállítás terén kedvező, hogy a magyar gázhálózat Szlovénia kivételével kapcsolatban áll minden szomszédos hálózattal, és a határokon mindkét irányba haladhat a gáz. Egyes interkonnektorok kapacitását azonban még növelni kell, a szlovéniai összeköttetéshez pedig nincs uniós forrás, mert a projekt fosszilis energiahordozó használatát segítené.
Az említett fő külföldi politikai elvárás pillanatnyilag az, hogy az uniós tagországoknak 2027 végére teljesen le kell válniuk az orosz gázról. Bár e döntést a magyar kormány az Európai Unió Bíróságán megtámadta – mondván, ez nem szankció, hanem kereskedelmi utasítás, márpedig minden ország maga dönthet az energiaellátásáról –, a határozat él.
Érvényesülhet politikai összefüggés az Oroszországból érkező és az Egyesült Államokból rendelt gáz esetében is. A hivatalos közlések szerint az előbbi mellett annak olcsó és megbízható volta, az utóbbi mellett a diverzifikáció szól.
Ám egyik beszerzés egységára sem nyilvános. Az orosz esetében csak a mennyiséget (évi 4,5 milliárd köbméter), az amerikainál a kiadást (mintegy 600 millió dollár) ismerjük, bár az utóbbihoz tartozik egy nem hivatalos, évi 400 millió köbméteres adat.
Ellátásbiztonsági szempontból máris előbbre van Magyarország az amerikai importtal.
Igaz, az USA-ból történő LNG-vásárlást gyakran az a véd éri, hogy azzal Európa oroszról amerikai függésre vált, de Magyarország esetében ez a veszély nem fenyeget. Más forrásokból további mennyiségek is érkezhetnek.
A múlt évben az MVM három, orosztól eltérő gázimport-megállapodásról is beszámolhatott. Ezek szerint
- a Shell ettől az évtől évi 200 millió,
- az Engie Energy 2028-től évi 400 millió
- és az említett Chevron ettől az évtől évi 400 millió köbméternek megfelelő LNG-t küld az importőr által kért európai terminálokra.
E mennyiségek együtt az átlagos éves magyar gázigény mintegy 12,5 százalékát teszik ki. Nem szerencsés viszont diverzifikációs lépésnek tekinteni az MVM és a Mol külföldi gáztermelését, mert e mennyiségeket részben a nagy távolság miatt célszerűbb helyben eladniuk.
Összességében most úgy látszik, hogy fontos, bár az uniós elvárással egyelőre ütköző magyar érdek az orosz gázimport jelentős, de nem döntő súlyú megmaradása.
Az árammal más a gond
Magyarország jelentős áramimportra szorul. Nettó behozatalának éveken át 30-35 százalékos aránya tavaly ugyan esett, de éppen most, a téli időszakban, amikor a naperőművek is kevesebbet termelnek, magasabb. Az ország villamosenergia-ellátás biztonságát a minden szomszédos országgal meglévő és folyamatosan bővített vezetéki összeköttetések segítik. Az árambehozatalban inkább a külföldi források esetleges szűkülése okozhat fennakadást, de a kereskedés döntően piaci alapon folyik.
E területen tehát a diverzifikációval lényegében nincs gond, a feladat inkább a belföldi termelés növelése és az energia tárolása terén jelentkezik.
A belföldi termelésnél azonban ismét a gázimportfüggésbe botlunk. Nemcsak a meglévő erőműpark gázigénye miatt, hanem mert a villamosenergia-rendszer (VER) egyensúlya hosszabb távon is elsősorban a jól szabályozható (rövid idő alatt termelésnövelésre vagy -csökkentésre bírható) gázerőművekkel tartható fenn. A szabályozásra szintén alkalmas, nagy teljesítményű ipari energiatároló parkot még létre kell hozni. A kialakítása már folyik állami támogatásokkal, ahogyan a lakossági szintű energiatárolás felfuttatása is.
Az atomenergia speciális eset
Az atomerőművek a villamosenergia és kisebb súllyal a hőtermelés eszközei. Üzemanyag-beszerzésük diverzifikálása azonban nem egyszerűen kereskedelmi döntés, mert ezek a termékek testreszabottak. Összetételük nem nyilvánosan hozzáférhető, ahogyan a teljes üzemanyagpálcáké sem. Pontos megfelelőjüket a gyártók riválisai nemigen állíthatják elő.
Mindazonáltal ez is egy piac, amelyen jobb több lábon állni. A Paksi Atomerőmű arra készül, hogy kipróbálja a francia Framatome-tól vásárolt, de orosz technológiájú, illetve az amerikai Westinghouse-tól származó terméket.
Kőolaj – nem mindegy a minősége
Az orosz dominanciájú magyar kőolajellátást is kiegészíti az alternatív import. Az olaj behozatala egyszerűbb és olcsóbb, mint a tengeri szállításhoz előbb cseppfolyósítandó és lehűtve tartandó földgázé. Viszont egyelőre problémás a külföldi (horvátországi) szállítókapacitás hozzáférhetősége és az, hogy a százhalombattai kőolaj-finomítót orosz kőolajra optimalizálták. A létesítményt azonban már képes mintegy 30 százalékban más minőségű olajat feldolgozni, és fel is dolgoz. Folyamatban van e képességének bővítése.
Mit bír el a rezsi?
Energiaipari vezetők rendszeresen idézik az Energetikai Világtanács által megfogalmazott energetikai trilemmát. Ez kimondja, hogy csak egymás rovására maximalizálható az energiaellátástól elvárt három fő tényező:
- az energiabiztonság,
- a méltányos árak
- és a fenntarthatóság.
Az import diverzifikálása elsősorban az első pont, az energiabiztonság miatt fontos, ám a hozzá szükséges többletköltségek azonnal emelik az árakat. Ez vissza is köszön az orosz olajról és gázról való teljes, kényszerű leválás kapcsán: a kormány illetékesei erre az esetre felvetették az üzemanyagárak elszaladását és a rezsicsökkentés fenntarthatatlanságát is.
Aggodalmunkat azonban két dolog is csökkentheti.:
- Egyrészt még nem tudjuk, milyen világpiaci árviszonyok várnak a magyar importőrökre a fenyegető, 2028-as évben.
- Másrészt Magyarországon a rezsicsökkentés nem gazdasági, hanem politikai döntés kérdése.
A kormány ez utóbbi szellemében kezdte el lefaragni az áram és a gáz lakossági egységárát 2013-ban, amikor azok az EU-n belül a legmagasabbak között voltak. A rezsicsökkentés megmaradt a 2021–2022-es energiaválság idején is, mindössze felső határt szabtak a kedvezményes tarifára való jogosultságnak.
Nagyon új helyzet lenne a lakossági piaci áram- és gázár
A gáz lakosság ára a rezsicsökkentéssel 2015-re körülbelül 36 százalékkal csökkent a 2012-esről, míg az áramé 38 százalékkal esett. Ezen arányok alapján a földgáz mostani, 102 forintos köbméterenkénti ára 159 forint lenne, az áram 36 forintos kilowattóránkénti ára pedig 63 forint. E két adat azonban csak a rezsicsökkentés nélkül feltételezett, de a 2015-ös szabályozás alapján számolható árat mutatja. Ráadásul nem derül ki belőle, hogy milyen mértékben változnának, ha nem orosz gázt használnánk.
Azt azonban látjuk, mennyibe kerül az áram és a gáz azokban az uniós országokban, amelyekben nincs rezsicsökkentés.
A gáz januári uniós átlagára a magyarországi négyszerese, az áramé a két és félszerese volt.
Igaz, az eltérések elsősorban az árszabályozás különbségéből adódnak, és nem abból, hogy adott országban milyen eredetű gázt használnak.
Ne menjünk Németországba tankolni!
Az orosz olaj nélküli világot a lakosság közvetlenül az üzemanyag árán keresztül tapasztalná meg, közvetve pedig minden területen a szállítás és a petrolkémiai termékek költségeinek megváltozása miatt. Nézzük, mennyibe kerül most a benzin azokban az európai országokban, amelyek nem használnak orosz kőolajat. Kiválogatásuk kemény dió a szürkeimport miatt, de saját állítása szerint Németország, Lengyelország és Csehország már nincs a listán.
A Holtankoljak szerint február 11-én Magyarországon a benzin literenkénti átlagára 560 forint.
Átváltva a csehországi 506 és a lengyelországi 513 forint ennél alacsonyabb, a németországi 658 forint viszont jóval magasabb.
A különbségek persze a helyi árképzések és az adóterhek eltérő voltából is adódnak, és abból, hogy az adott országok más-más feltételekkel jutnak importolajhoz.
