A tanácstagok többsége egyetértett abban, hogy a makrogazdasági és inflációs folyamatok a júniusi inflációs jelentés előrejelzésében szereplő alappályájának megfelelően alakultak az előző kamatdöntés óta eltelt időszakban – áll a Magyar Nemzeti Bank (MNB) júliusi kamatdöntést ismertető rövidített jegyzőkönyvében.
Úgy látják, a továbbra is visszafogott belső kereslet fékezi az árak emelkedését, semlegesítve a nyersanyagárak emelkedésének inflációs hatását. A Monetáris Tanács továbbra is úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi 6 százalékos kamatszint huzamosabb ideig történő fenntartása biztosíthatja, hogy a monetáris politika időhorizontján a 3 százalékos célra süllyedjen az
A testület úgy látta, hogy a júniusi inflációs jelentésben felvázolt kockázati forgatókönyvek közül az európai adósságválsággal kapcsolatos kockázatok erősödtek meg, ugyanakkor a döntés napjáig megfigyelt folyamatok nem indokolnak monetáris politikai reakciót.
A makrogazdasági folyamatok kapcsán több tanácstag is utalt arra a kedvező folyamatra, hogy míg a válság első éveiben a csökkenő belső kereslet ellenére is magas volt az infláció, most már érvényesül a — laza munkaerő-piaci kondíciókkal is összefüggő — visszafogott belső kereslet árleszorító hatása
Az egyik tanácstag szerint a historikusan alacsonyra mérséklődő inflációhoz jelentősen hozzájárult a kormány — elsősorban a hatósági áremelkedések visszafogásán keresztül megvalósuló — antiinflációs politikája is. Ezen tényezők eredményeképp az inflációs célkövetéses rendszer bevezetése óta most a legnagyobb annak az esélye, hogy az infláció a 3 százalékos célra csökkenjen és tartósan ott maradjon. Elhangzott, hogy tekintettel a júliusban és augusztusban szezonális okok miatt jellemzően alacsony árindexekre, a szeptemberi és októberi adatok lehetnek iránymutatóak az infláció várható alakulását illetően.
Az egyik tanácstag kifejtette, hogy véleménye szerint túlságosan optimista a nyersanyagárak csökkenését valószínűsítő alappálya és a bérek elmúlt néhány havi alakulása is óvatosságra ad okot, mert az alapfolyamatokat megragadó mutatók lassan, de folyamatosan emelkednek. Egy másik tanácstag pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi időszakban a régiós országok közül a magyar inflációra volt leginkább hatással a globális élelmiszerár-emelkedés.
Elhangzott, hogy az inflációs jelentés alternatív forgatókönyvei közül nem változott a nyersanyagárak növekedésének és Magyarország — költségvetési kiadásokat csökkentő kormányzati intézkedéseivel összefüggő — kockázati felár csökkenésének esélye. Ezeknek a forgatókönyveknek az esetleges megvalósulásáról csak hosszabb távon tudunk megbizonyosodni, ezért rövid távon nem befolyásolják a kamatdöntéseket. Ezen forgatókönyvekkel ellentétben ugyanakkor megnőtt az európai adósságválság súlyosbodásának veszélye.
A tanácstagok utaltak arra, hogy az adósságválság mélyülése több csatornán keresztül érintheti a makrogazdasági kilátásokat, és a különböző csatornák egymással ellentétes irányú monetáris politikai lépéseket tehetnek szükségessé. Az egyik csatorna, hogy a kockázati felárak növekedésével tovább erősödhetnek a menedékdevizák, amelyek közül a svájci frank fokozatos erősödése az ebben a pénznemben eladósodott háztartások további mérlegalkalmazkodásához vezethet.
Ezen folyamat végső soron hozzájárulhat a fogyasztás további mérséklődéséhez és ezen keresztül a dezinflációs folyamat felgyorsulásához, így önmagában előbbre hozhatja az első kamatcsökkentés időpontját.
Több tanácstag szerint ugyanakkor az európai adósságválság esetleges további súlyosbodása nemlineáris folyamatokat indíthat el, amelyek tovább növelhetik a Magyarországgal szemben elvárt kockázati felárat, és gyengíthetik a forintárfolyamot. Ezen hatások az előző csatornával ellentétben szükségessé tehetik a kamatszint emelését.
Ezen csatorna kapcsán az egyik tanácstag elmondta, hogy Magyarország magas adósságállománya miatt továbbra is a régió sérülékenyebb országai közé tartozik, így az adósságválság esetleges további mélyülése esetén annak hatásai alól vélhetően nem tudná magát teljes mértékben kivonni. Ugyanakkor az elmúlt évek költségvetési konszolidációja következtében jelentősen javult fundamentális helyzetünk és ezáltal csökkent az ország sérülékenysége, ezért a pénzügyi válság súlyosbodása esetén is mérsékeltebb lehet a hazai kockázati felárakra gyakorolt hatás, mint a korábbi években.
Elhangzott, hogy erre utalnak az elmúlt hónap folyamatai is, mivel az európai adósságválság súlyosbodása ellenére sem gyengült számottevően a forintárfolyam és csak mérsékelten nőtt az országgal szembeni kockázati felár.
Végül az egyik tanácstag arra hívta fel a figyelmet, hogy a növekvő bizonytalanság miatt később kerülhet sor a beruházások élénkülésére, ami a potenciális növekedés további lassulásához vezethet. Ennek következtében a kibocsátási rés a fogyasztás gyorsulása nélkül is záródhat. Ezen folyamat mind a növekedési mind az inflációs kilátások alakulása szempontjából kedvezőtlen lenne.
A testület szerint továbbra is indokolt a kamatszint huzamosabb ideig történő tartása. A távolabbi kamatkilátásokat illetően annak függvényében tért el az egyes tanácstagok véleménye, hogy a kockázati csatornák közül melyeket tartják valószínűnek. A vitát követően az alapkamat tartására vonatkozó javaslatot a 7 tanácstag egyhangúlag támogatta.
