Ennek az ára pedig könnyen lehet egy alacsonyabb német adósbesorolás. Mindeközben a német média – főképpen az EU ellenes médiumok – hangosan verik a tamtamot, kijátszva a "nincs mentőöv-záradék a maastrichti szerződésben" kártyát azt hangsúlyozva, hogy még Németországnak sincs elég pénze kitakarítani a kuplerájt.
A piac viszont ki van éhezve a megoldásokra - ezek közül a legtöbb csupán rövid távú intézkedést jelent a heves továbbgyűrűzés feltartóztatására. A kétségbeesés legújabb jeleként a három hónapos svájci frank betétek kamata negatívba fordult – azaz igen, fizetni kell azért, hogy három hónapos svájci frank betétben tartsa valaki a pénzét Svájcban.
A cég felsorolt néhány lehetséges válaszforgatókönyvet a helyzet megoldására. Ezek közé tartozik, hogy Kína átértékeli devizáját, hogy hozzásegítse a világot az egyensúlytalanság kiigazításához (főleg mivel az ösztönzők egyelőre nincsenek a napirenden. Előfordulhat, hogy az Európai Központi Bank nullára vágja irányadó kamatlábát. Lehetséges, hogy Németország teljes mértékben elkötelezi magát az EFSF (európai pénzügyi stabilitási eszköz) mellett – megteremtve és de facto garantálva egy több mint 2500 milliárd euró felett diszponáló eszközt létrehozva. (Amely nagy valószínűséggel Németország szuverén adósbesorolásának leminősítéséhez vezetne).
A Saxo Bank elképzelhetőnek tartja, hogy az EU shortolási tilalmat rendel el (Görögország és Korea ezt már meglépte és az olaszokat is hírbe hozták hasonló lépés tervezésével), amelyet a G20-ak hasonló lépése követne. Mindazonáltal az elmúlt évek tapasztalatai alapján a short-tilalom nem feltétlenül szab gátat a zuhanásnak, legfeljebb nyerészkedni nem lehet rajta. Ráadásul egy esetlegesen meginduló korrekcióban a beragadt shortosok pozíciózárásai a komoly vételi nyomás miatt felfelé is komoly lendületet adhatnak.
A cég leszögezi: fontos, hogy ez még nem 2008 megismétlődése. A vállalatok sokkal jobb helyzetben vannak mint akkor, ráadásul sokkal alacsonyabb eladósodottsági szintjük is. Rengeteg vételre érdemes van a piacon, ám a “lendületben vásárlás” általánosan bevett szokásának napja leáldozott. A piac sokkal inkább annak az egyre nagyobb esélyét árazza, hogy eljön az "euró-márka" (azaz a leggyengébb láncszemeknek bizonyult perifériaországoktól megtisztított eurózóna) ideje, semmint az abba vetett hitet, hogy a politikusok egyszer csak kiállnak és a kellő eszközökkel elkötelezik magát az EU túlélése érdekében.
