A közgazdász a Politikatörténeti Intézet által szervezett, "Az euróövezet sorsa" című kerekasztal-beszélgetésen kifejtette: amennyiben a reálkonvergencia tekintetében eltérések vannak egy valutaövezeten belül, az övezetet csak akkor lehet fenntartani, ha van közös fiskális politika, és legalább annyira rugalmas és mobil a mint az Egyesült Államokban. Más esetben nincs mechanizmus, vagy eszköz, hogy az egyenlőtlenségek kiegyenlítődjenek - tette hozzá.
A külső egyensúllyal kapcsolatosan kijelentette: Görögországot leszámítva nem a felelőtlen fiskális politika volt a válság kialakulásának az oka. A kisebb euróövezeti államok, amelyek most nehézségekkel küzdenek, az alacsony euróövezeti kamatszintek hatására hatalmas fellendülést éltek át a nem kereskedhető termékek és szolgáltatások piacain. Olyan kamatszint, ami megfelel egy 2 százalékos növekedési potenciállal rendelkező országnak, túl alacsony egy 3-4 százalékos potenciális növekedési ütemmel bíró országnak - érvelt a szakember.
Surányi György úgy fogalmazott: a maastrichti kritériumok elemei "nem akadémiai íróasztal mellett születtek, hanem politikai érdekek és ellenérdekek mentén".
A közgazdász megfogalmazása szerint a válság nagyon drága tanulási folyamat, világossá vált ugyanis, hogy "teljesen felkészületlen volt a rendszer a válságkezelésre". Az EU-ban érvényes szabályok szerint nem volt szabad államokat kimenteni ("no bail-ut clause"), ugyanakkor nem volt lehetséges megoldás az államcsőd ("No sovereign default"), ráadásul az Európai Központi Bank (EKB) sem léphetett fel végső hitelezőként; nincsen az a logikai teszt, amelyen ez a három elv átmenne - mutatott rá Surányi György.
Olaszországgal kapcsolatosan Surányi György arra hívta fel a figyelmet, hogy az ország bruttó nemzetgazdasági eladósodottsága milliméterekkel magasabb csak a németekénél, miközben a kompozíciója más: az állam adóssága nagy, a magánszektoré és a háztartásoké alacsony. Kijelentette: az, hogy Olaszország a válság középpontjában van, az nem a gazdasági helyzet miatt van, hanem a politikai rendszer rothadása miatt.
A közgazdász szerint a válság elemzésénél nem szabad leragadni a GDP-arányos államadósság elemzésénél, éppoly fontos a magánszektor eladósodottsága. A politikai rendszer sokszor önbeteljesítő próféciákat csinál; mindenki összeesik egy 60 százalékot meghaladó államadósság láttán, holott Reinhardt és Rogoff nevezetes elemzéséből is kiderül, hogy a növekedés és az államadósság közötti negatív korreláció 90 százalék felett jelentkezik - fogalmazott a közgazdász.
A szakember Magyarországgal kapcsolatosan elmondta: amíg gyenge az ország, addig nem célszerű belépni az Európai Monetáris Unióba. Csehország e tekintetben jó példa: az ország akár holnap is beléphetne az euróövezetbe, de tudja, hogy azt a rugalmasságot, amelyet a saját fizetőeszköz jelent, meg kell tartania - tette hozzá.
