Róma szavazott a megszorításról
A Monti-kormány a 33 milliárd eurós megszorítások több mint egyharmadát az első lakásra kivetett, a Berlusconi-kormány által megszüntetett, most ismét bevezetett 0,4 százalékos ingatlanadóból várja. Emellett a megszorító csomag értelmében emelkedett a benzin és a gázolaj ára 9,9, illetve 13,3 eurócenttel, miután bevezették az üzemanyagadót. A külföldről az utóbbi években adókedvezménnyel Olaszországba viszszavitt vagyonokra pedig 1,5 százalékos adót vetettek ki. Bevezették az úgynevezett „minivagyonadót” is: a bankszámlákat, betéteket, kötvényeket, biztosításokat és bármilyen más befektetéseket jövőre 0,1, 2013-ban 0,15 százalékos kulccsal terhelik, maximum 1200 euró értékben.
Az adóemelések mellett a nyugdíjrendszer reformját is tartalmazza a csomag. E szerint január 1-jétől az olaszok a befizetett járulék alapján mennek nyugdíjba, és emelkedik a korhatár is, a férfiaknál 66, a nőknél 62 évre. A nők korhatára is 66-ra emelkedik 2018-ra. Aki korhatár előtt megy nyugdíjba, évi 3 százalékos „bírságot” fizet a kötelező életkor betöltéséig.
A mostani az idén már a harmadik nagyobb kiigazítást jelenti, ugyanis az előző, Berlusconi vezette kormány júliusban, illetve augusztusban már elfogadott egy 48, illetve egy 45 milliárd eurós költségvetési megszorítást.
Az ország két fő pártja, az előző kormányfő, Silvio Berlusconi vezette Szabadság Népe (PDL) és a balközép Demokrata Párt is ellenzi az új szabályozás egyes elemeit, azonban az elutasítással nagy valószínűséggel az ország csődjét idézték volna elő.
Mario Monti reményei szerint a megszorító csomag parlamenti jóváhagyása erősítheti a piaci bizalmat az eurózóna második legnagyobb adósságállományával küzdő országgal szemben. A tízéves államkötvények hozama ugyanis még mindig a veszélyesnek tekinthető hétszázalékos szint közelében áll. Ez abból a szempontból különösen aggasztó, hogy 2012 első negyedében tetemes összegű, 53 milliárd eurónyi olasz államadósság jár le. Bár a szakértői kabinet az első akadályt vette a kiigazítás jóváhagyásával, azonban a közeljövőben újabb kihívásokkal kell megküzdenie. A megszorítások miatt már amúgy is jelentős
népszerűségvesztést elkönyvelő Mario Monti – a támogatottsági indexe 61 pontról 46-ra esett a múlt héten – ugyanis eltökélt abban, hogy tovább liberalizálja a szolgáltató szektort, illetve lazít a munkavállalók elbocsátási szabályain, amely várhatóan újabb tüntetéssorozatot vált ki az országban.
A következő időszak amiatt is kritikus lesz az országnak, hogy egy olyan időszakban vezetik be a növekedési szempontból kedvezőtlen hatású megszorításokat, amikor amúgy is siralmasak a gazdaság kilátásai. Mario Monti a szenátus tegnapi ülésén jelezte is: a megszorító csomag elfogadása után a növekedés beindítására kell fókuszálnia a kabinetnek.
A harmadik negyedévben ugyanis 0,2 százalékkal csökkent a GDP az előző három hónaphoz képest. A jövő év egészére a kormány 0,4 százalékos, a Confindustria munkaadói szervezet pedig 1,6 százalékos GDP-csökkenést vár.
Kettéválik a gazdasági csúcstárca Spanyolországban
Az új spanyol kormányban a gazdasági tárca mellett létrehoznak egy pénzügyminisztériumot is. A minisztériumok új vezetőit bemutatta Mariano Rajoy, a Néppárt kormányfője. A pénzügyminiszter Cristobal Montoro lett, ő az előző néppárti kormányban 2000 és 2004 között látta el ezt a tisztséget.A gazdasági tárcát Luis de Guindos viszi, aki 2002 és 2004 között a minisztérium második embere volt, de vezette a Lehman Brothers spanyolországi kirendeltségét is. Az elemzők által megfelelő választásnak tartott politikus korábban nyíltan támogatta Rajoy gazdasági elképzeléseit. Eszerint szükségesnek tartja a munkaerő-piaci reformokat, a kollektív szerződések és az inflációkövető bérezés leépítését.
A gazdasági tárcát Luis de Guindos viszi, aki 2002 és 2004 között a minisztérium második embere volt, de vezette a Lehman Brothers spanyolországi kirendeltségét is. Az elemzők által megfelelő választásnak tartott politikus korábban nyíltan támogatta Rajoy gazdasági elképzeléseit. Eszerint szükségesnek tartja a munkaerő-piaci reformokat, a kollektív szerződések és az inflációkövető bérezés leépítését. -->


