– Mi vezetett a döntéshez, hogy lemond a Költségvetési Tanács elnöki posztjáról?
– Összeférhetetlenség. Az új törvény új feladatokat ró a Költségvetési Tanácsra, és ez egyrészt a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságában, másrészt a magánszektorban betöltött funkcióimmal összeegyeztethetetlen. Sokkal komolyabb lett a tanács feladata, mint korábban.
– Az ön vezetése alatt a KT jóváhagyta a költségvetést, amelyet aztán elfogadás előtt, az utolsó pillanatban módosítani kellett. Mi történt?
– Ma is azt gondolom, a büdzsé rendben van a mai európai és világgazdasági körülmények között, fogadást is mernék kötni rá, hogy 3 százalék alatt lesz a költségvetési deficit. Lehet, hogy a külső körülmények még roszszabbak lesznek, de látom az elkötelezettséget, és hogy a kormány megértette: be kell tartani a 3 százalék alatti hiányt, ha kő kövön nem marad, akkor is – bár remélem, nem lesz ennyire rossz a helyzet.
– Az EU kételkedik benne, hogy tartható lesz a 3 százalék alatti hiány 2013-ban is.
– Teljes joggal kételkedik, hiszen a mai folyamatok alapján nem tartható, de hát addig újabb folyamatokat kell beindítani. Kulcskérdés lesz a magyar gazdaságpolitikában, hogy a költségvetést rendben kell tartani, és úgy gondolom, a legfontosabb feladat egy gyökeres gazdaságpolitikai fordulat végrehajtása, amely szerintem el is kezdődött. Ennek egyik jele az IMF-hez való fordulásunk, a másik, hogy a 4-5 százalékának megfelelő költségvetési szigorítás szerepel az elfogadott büdzsében. Látom, hogy a költségvetési filozófia átalakult, nem idegenkednek a rendbetételtől, ezt jövőre folytatni kell. Az ideinél többet szerintem senki nem kérhet, ezt is nehéz lesz folytatni. A megújuláshoz több más elem is kell, amelyeket vagy magától megtesz a kormány, vagy a pénzpiacok meg a nemzetközi szervezetek fogják kikényszeríteni.
– Mik ezek a további lépések?
– Fontosnak tartom a költségvetés strukturális rendbetételét és a kiadások folyamatos csökkentését a GDP arányában 40 százalék körüli szintre, de úgy, hogy közben még javuljon is az egyensúly. Csak így lesz fenntartható a finanszírozás. Egy új társadalmi és gazdasági kiegyezést tartok szükségesnek, amelynek többféle politikai jele is kell hogy legyen. Ilyen például az egyeztetés az érintettekkel, konzultáció a törvényalkotás előtt, ami a gazdaságot illeti, a külföldi vállalkozókkal történő verbális és tényleges kiegyezés. Nem érdemes őket megkülönböztetni a hazai tulajdonú vállalkozásoktól, hiszen ennek nincs értelme. Egy kedvező befektetési klímát kell létrehozni, amelyben benne van a jogalkotás biztonsága, az előreláthatóság, kiszámíthatóság is. A jegybanktörvényt az elvárásoknak megfelelően módosítani kell, egyébként az MNB-t hagyni kell dolgozni, akkor is, ha néhány lépésével nem lehet egyetérteni. Változtatni kell az adórendszeren, amely túl bonyolulttá vált. Intézményi és személyi változásokat is igényel egy ilyen típusú új gazdaságpolitika, arra gondolok, hogy a gazdaság pénzügyi irányításának nagyobb teret kellene adni, a politikát pedig erről a területről háttérbe kellene szorítani. A különadókat a lehető leghamarabb ki kell vezetni, a hazai vállalkozásokat terhelő adminisztrációt ténylegesen csökkenteni kell. A pénzügyi intézményeket, vagyis a bankokat és a tőzsdét újra aktivizálni kell, helyzetbe kell őket hozni. A felsorolt intézkedések között vannak olyanok, amelyek egy-két nap alatt, vannak, amelyek néhány hónap alatt megoldhatók lennének.
– Itt a Pénzügyminisztérium visszaállítására gondol?
– Ez a miniszterelnök hatásköre, az ő feladata.
– Vállalna ön miniszteri megbízást?
– Nem. Én már nem pályázom semmilyen hatalomra, funkcióra, de szívesen segítek a tanácsaimmal, amennyiben kikérik azokat.
– Lesz megállapodás az IMF-fel?
– Lesz. Ugyanakkor én az Európai Uniót politikai értelemben nehezebb ügynek látom bizonyos EU-jogszabályoknak való megfelelési kényszer miatt. Az EU-jogszabályoknak nem 100, de 150 százalékban kell megfelelnünk. Ilyen kiélezett gazdasági helyzetben nem tehetjük meg, hogy nem vesszük teljes mértékben figyelembe az elvárásokat. Az új gazdaságpolitikának békülékenyebb, nyitottabb hangnemet kell megütnie.
– Hogy fordulhat elő, hogy ekkorát változik a tényleges hiány két hét alatt, mint amit láttunk 2011 végén?
– Fogalmam sincs, konkrétan mi történt, de ez is rávilágít, hogy az egész államapparátust erősebb szakmai alapokra kellene helyezni. Ez konkrétan előrejelzési hiba lehet, nem akarom mentegetni, de emlékszem, hogy ilyen korábban is többször előfordult. Azért is lenne szükség egy új gazdaságpolitika megvalósítására, mert fenntarthatatlan a magas kötvényhozamok mellett az államadósság finanszírozása. Olyan magasak a felárak, hogy ez egy negatív spirálba nyomja a gazdaságot, és valamit tenni kell ennek kivédése érdekében. Az olasz helyzetet, az ottani rendbetételt mint példát figyelembe véve a mostani, 7 százalékpont körüliről néhány hónap alatt le lehetne vinni a felárat 3 százalékpont környékére. Utóbbi nagyjából a lengyel és a török szintnek felel meg.
– A kormányváltások környékén ez lement.
– Igen, bár azóta a világon szinte mindenhol emelkedett a növekvő bizonytalanság miatt. Ma nagyjából 5,5 százalékos a finanszírozási költségünk, de csak azért, mert részben devizában vagyunk eladósodva, ez viszont a sérülékenységünket növelte meg.
– Az olasz példát úgy értette, hogy a kormányfőt is le kellene váltani?
– Nem, csak arra utaltam, hogy egy gazdaságpolitikai fordulat gyors hozamfelár-csökkenést képes hozni. Ehhez azonban mélyreható intézményi és személyi változások is szükségesek lehetnek. Az IMF-fel és az EU-val való megállapodás ezen sokat lendíthet, de még jobb lenne, ha nem várnánk meg, hogy diktáljanak számunkra, hanem magunk indulnánk el a helyes úton. Biztos vagyok benne, hogy még most sem késő, és magunktól is talpra tudunk állni. Egy jó gazdaságpolitikával a 80 százalékos GDP-arányos államadósság még menedzselhető, szemben például a görög 200 százalékot közelítővel, amely már nem.
– Ön szerint mi okozza, hogy a finanszírozási költségek ilyen meredeken emelkednek? Államcsőd felé menetelünk?
– Ezt részben a külső környezet indokolja, de számunkra sokkal fontosabb, hogy gyakorlatilag nincs bizalom a korábbi gazdaságpolitikával szemben. Ennek több jele is van, és ezért nem fenntarthatók ezek a költségek. Egyelőre azonban államcsőd nem fenyeget. A folyó fizetési mérlegünk például pozitív, bár ennek az ára az amúgy is alacsony belső fogyasztás visszaesése, a költségvetésben vannak ugyan fenntarthatatlan elemek, de a fő vonalai rendben vannak, és magasak az ország tartalékai. A magas kockázati megítélésünknek egyértelműen a bizalmatlanság az oka.
– Mennyire szerencsés, hogy a nemzetközi tartalékok felhasználása napirenden van?
– Egyáltalán nem, ezt az MNB-re kell bízni, a jegybank határozza meg, hogy több vagy kevesebb, vagyis hogy mekkora tartalék szükséges. Persze az is igaz, hogy a tartalék finanszírozása drága, ez meglátszik az MNB eredményén is. A mostani szintről azt gondolom, biztonságos szintet jelent.
– Ön nem vitte ki Ausztriába a megtakarítását?
– Hallottam, hogy sokan voltak ilyenek, de én természetesen nem. Arra számítok, hogy átalakul a gazdaságpolitika, megtörténnek a megfelelő lépések, mert ha magunktól nem tesszük meg, akkor kikényszerítik. A 80 százalék feletti jó gazdaságpolitika mellett finanszírozható.
– Mit gondol a PSZÁF és az MNB összevonásának lehetőségéről?
– Azt gondolom, félreértés következménye. Évek óta mondom, hogy az összevonás önmagában logikus és helyes intézkedés lenne, számos érv szól mellette. A bankválság megelőzésére alkalmas pénzügyi eszközök ugyanis a jegybank kezében vannak, az információk viszont a felügyeletnél. Ennek elképzelt megvalósítása viszont rossz volt, nem lehet egyeztetés nélkül, sürgősséggel benyújtani az ilyen törvényeket, hanem meg kell vitatni a jegybankkal, a felügyelettel és az EU-val is.
– Milyen forintárfolyam támogatná leginkább a gazdaságot?
– Minden árfolyam mellett tud jól működni a gazdaság, legalábbis hosszú távon, a kérdés a gazdaságpolitika – ezek vissza is hatnak egymásra. Egy stabilizáló lépés egyébként valószínűleg azonnal forinterősödést okozna. Mára bebizonyosodott, hogy a piacok nem tolerálják tovább az úgynevezett unortodox gazdaságpolitikát.
NÉVJEGY
Járai Zsigmond (60)Közgazdász,
- 1976–1984-ig az Állami Fejlesztési Banknál dolgozott
- 1987-től a Budapest Bank Rt. főosztályvezetője, majd vezérigazgató-helyettese
- 1989-től 1990-ig pénzügyminiszter-helyettes
- A rendszerváltást követően Londonban volt értékpapírkereskedő, 1995-től a Magyar Hitelbank Rt. (ABN AMRO Magyar Bank Rt.) vezérigazgatója, emellett a Budapesti Értéktőzsde elnöke
- 1998-tól 2000-ig pénzügyminiszter az Orbán-kormányban
- 2001-től 2007-ig a Magyar Nemzeti Bank elnöke
- 2007-ben alapítója a CIG Pannónia Biztosítónak és a felügyelőbizottság elnöke; ugyanezt a posztot 2010-ben az MNB-ben is gyakorolja
- 2011-ben ez év januári lemondásáig a Költségvetési Tanács elnöke
Közgazdász,
- 1976–1984-ig az Állami Fejlesztési Banknál dolgozott
- 1987-től a Budapest Bank Rt. főosztályvezetője, majd vezérigazgató-helyettese
- 1989-től 1990-ig pénzügyminiszter-helyettes
- A rendszerváltást követően Londonban volt értékpapírkereskedő, 1995-től a Magyar Hitelbank Rt. (ABN AMRO Magyar Bank Rt.) vezérigazgatója, emellett a Budapesti Értéktőzsde elnöke
- 1998-tól 2000-ig pénzügyminiszter az Orbán-kormányban
- 2001-től 2007-ig a Magyar Nemzeti Bank elnöke
- 2007-ben alapítója a CIG Pannónia Biztosítónak és a felügyelőbizottság elnöke; ugyanezt a posztot 2010-ben az MNB-ben is gyakorolja
- 2011-ben ez év januári lemondásáig a Költségvetési Tanács elnöke -->
